Fausztina nővér boldoggá avatására csak azután kerülhetett sor, hogy 1981-ben csodálatosan meggyógyult a Massachusetts állambeli Mureen Digan. Csaknem 21 évvel később, 1999. december 20-án pedig már Boldog Fausztina nővér közbenjárására történt újabb csodát is kihirdették: 1995-ben csodálatosan meggyógyult a Baltymore-ban élő Ronald Pytel atya. Ily módon teljesült a csodákra vonatkozó feltétel az 1938-ban Krakkóban elhunyt Fausztina nővér szentté avatásához. Az ünnepélyes eseményre 2000. április 30-án került sor Vatikánban, a Szt. Péter téren. Ez volt a szentév és az új évezred első szentté avatása.
A csodálatos gyógyulás története
Ronald Pytelnek hívnak és a Maryland állambeli baltimore-i Rózsafüzér Királynéja templom plébánosa vagyok. 26 évvel ezelőtt mai plébániatemplomomba szenteltek pappá. Szüleim az USA-ban születtek, de nagyszüleim még Lengyelországból emigráltak.
Már kiskoromba ismertem az Irgalmas Jézus képét, de csak 1987-ben, medjugorje-i zarándokutamon ismertem meg mélyebben lényegét és az irgalmasság rózsafüzére imádságot.
1995-ben egész télen és tavasszal betegeskedtem. Alig kaptam levegőt mire fölértem az első emeletre és szinte állandóan köhögtem. Bejelentkeztem a háziorvosomhoz, aki megállapította, hogy allergiás hörgőgyulladásom van. Vizsgálat közben valami nyugtalanítót tapasztalt a szívem környékén, ezért beutalt egy ún. Doppler szívultrahang vizsgálatra. Erre 1995. június 7-én került sor, amikor kiderült, hogy az aortám olyan mértékben elmeszesedett, hogy a vérnek midössze 20%-a tud rajta átfolyni. Tehát volt egy komoly szívrendellenességem.
Június 8-ra beutaltak egy híres kardiológushoz, dr. Nicholas Fortuinhoz a baltimore-i „John Hopkins” kórházba. Dr. Fortuin az Egyesült Államok egyik legjobb kardiológusának számít. Miután megvizsgálta szívultrahang leleteimet, ő is megerősítette a korábbi diagnózist. Gyógyszereket írt föl nekem és azzal a szigorú utasítással küldött haza, hogy a műtét idejéig maradjak ágyban.
1995. június 14-én, reggel fél hétkor legjobb barátom, Larry Gesy atya bevitt a kórházba. Útközben vigasztalt: „Ne aggódj Ron, a betegségednek biztosan van valami köze az Isteni Irgalmassághoz”. A kórházba magammal vittem Fausztina nővér Naplóját is, és bár nem voltam boldog az operáció gondolatától, szívemben teljes nyugalom volt. Szívműtétemre a Jézus Szíve ünnepe előtti kilenced első napján került sor. Az operáció után az intenzívosztályra vittek, másnap eltávolították a gyomorszondát és levettek a lélegeztető gépről. Ezután néhány napig egy egyágas szobába pihentem ki a műtétet. Ez idő alatt végig Fausztina nővér Naplóját olvasgattam, és mindennap imádkoztam az Irgalmasság Rózsafüzérét. A műtét után dr. Peter Green, sebész találkozott Gesy atyával és elmondta neki, hogy a szívem nagymértékben károsodott, és ha az operációra nem került volna sor, meg is halhattam volna.
Június 19-én, vagyis öt nappal a műtét után, komplikáció lépett fel: mellhártyagyulladásom lett, ami miatt erős mellkasi fájdalmaim és magas lázam volt. Újra kórházba kerültem, ahol megállapították, hogy a bal tüdő fél körül nagy mennyiségű folyadék gyűlt össze. A folyadékot leszívták, és antibiotikumot kaptam. Amikor az orvosok megbizonyosodtak róla, hogy már állapotom rendeződött, gyógyszereket írtak föl és hazaküldtek. Normális körülmények között 85 kiló volt a súlyom, a műtét miatt lefogytam 15-öt.
Júliusban és augusztusban fokozatosan visszanyertem testsúlyomat és megerősödtem. Az augusztusi kontrollvizsgálat után Gesy atya rákérdezett az állapotomra dr. Fortuinnál. Az orvos elmondta neki, hogy már nem fogok tudni normálisan élni és szívem bal kamrája olyan gyenge hogy nincs is esélyem hosszú életre. Larry atyát nagyon meglepte a diagnózis, és csak fokozatosan mondta el nekem, amit az orvostól hallott. Visszatértem a plébániámra, de kötelezettségeimet csak korlátozott mértékben láthattam el.
Október 5-én egész napos szentségimádást tartottunk készülve a Szentatya 1995. október 8-i Baltimore-i zarándoklatára. Imádkoztuk az Irgalmasság Rózsafüzérét, elmélkedtünk az Isteni Irgalmasságról, majd szentmisét celebráltam. Prédikációmban az Istenbe vetett bizalomról beszéltem, és arról, hogyan tapasztaltam meg Isten Irgalmasságát. A mise alatt egy kis csoport imádkozott felgyógyulásomért. Az imában az akkor még Boldog Fausztina nővér közbenjárását kérték, én pedig az ereklyéi előtt imádkoztam s közben éreztem a Szentlélek jelenlétét. Körülbelül negyed órán át feküdtem a földön. Teljesen tudatomnál voltam, de nem bírtam megmozdulni, mintha Isten szeretete megbénított volna. Azon a napon csak későn jutott eszembe, hogy begyem az aznapi gyógyszereimet.
Csak éjfél körül vettem be őket majd lefekvéshez készülődtem. Ekkor hirtelen erős fájdalmat éreztem a szívem táján, különösen, amikor mély levegőt próbáltam venni. Korábban sosem fájt a szívem, csak a műtéti sebemet éreztem néha. Gondoltam, hogy talán túl aktív voltam aznap.
Attól a naptól kezdve mindennap fájt a szívem a napnak egy bizonyos szakában. Következő vasárnap, amikor a Szentatya Baltimore-ba jött, buszunkkal csak 1,6 km-re a mise helyszínétől tudtunk leparkolni. Mise után két ember elveszett csoportunkból, és mivel egyikük az édesanyám volt, magam indultam a keresésükre. Legalább ötször vagy hatszor megtettem a busz és a stadion közti utat és legnagyobb meglepetésemre, nem esett nehezemre a lélegzés, pedig egy nagyon meleg októberi nap volt. A szív környéki fájdalom azonban továbbra sem szűnt, és minden nap jelt adott magáról. Úgy döntöttem, elutazom az óceánhoz pihenni egy kicsit. Csak ott vettem észre, hogy fájdalmam akkor volt legerősebb, amikor bevettem a szívgyógyszereimet. Másnap szándékosan nem vettem be azokat és nem is fájt aznap a szívem. Rögtön fölhívtam dr. Fortuint, hogy elmondtam neki mit tapasztaltam. Biztos voltam benne, hogy a „Zestril” nevű szívgyógyszer okozta a fájdalmakat. Dr Fortuin azt mondta, hogy az én betegségemre igenis ez a legjobb gyógyszer, és az két hónapig nem is okozott semmilyen mellékhatást. Ha a szervezetem most így reagál, akkor inkább szedjek egyik nap fél adag gyógyszert, másik nap egész adagot, és hívjam föl egy hét múlva. Azokon a napokon, amikor csak fél adagot szedtem, sokkal jobban éreztem magam, a fájdalom nem volt olyan erős és gyorsabban elmúlt. Ismét fölhívtam dr. Fortuint, aki kérte, hogy a 9 nap múlva esedékes ellenőrzésig, szedjek csak fél adagot továbbra is.
November 9-én Fortuin professzor újra Doppler szívultrahangos vizsgálatot rendelt. Miután átnézte a vizsgálat eredményét, behívott a szobájába. Csak nézett és nem szólt egy szót sem, a csönd egyre idegtépőbb lett, amikor megszólalt: „Ron, valaki közbenjárt az érdekedben”. Megkérdeztem: „Ez most mit jelent?” Azt válaszolta: „A szíved egészséges”. „Tessék?”- kiáltottam. Akkor a professzor megismételte: „A szíved teljesen egészséges”. Hitetlenkedve elkezdtem neki magyarázni: „Hiszen dr. Green azt mondta, hogy lehet, hogy a bal kamrám nem eléggé erősödött meg”. Ekkor Fortuin prof. megismételte: „Nem, nem itt nincs mit vizsgálgatni, ez a szív teljesen egészséges. Fogalmam sincs, hogyan történt, de már nem kell szedned a gyógyszeredet, és csak egy év múlva gyere vissza kontrollra”. Visszakérdeztem: „Egy év múlva?” Azt válaszolta: „Igen, egy év múlva, hisz a szíved teljesen egészséges”.
Dr Fortuin csak a véralvadásgátló gyógyszeremet hagyta meg, hisz korábban volt egy bypass műtétem, de a többit leállíttatta. Miután kiléptem az orvosi szobából, rögtön fölhívtam a barátomat Larry atyát és elmondtam neki, miket hallottam dr. For-tu-intól. Az atya végre kimondta: „Ez csoda, hisz ezért imádkoztunk”.
1996. novemberében a Baltimore egyházmegyében bizottságot hoztak létre, hogy gyógyulásom körülményeit, orvosok, ismerősök tanúvallomásai alapján megvizsgálják. December 8-án Baltimore-ba érkezett Seraphin Michalenko atya, Fausztina nővér ügyének amerikai posztulátor-helyettese. Másnap Michalenko atya, Gesy atya és jómagam az Egyházmegyei bíróságra mentünk, ahol megkaptuk a csodára vonatkozó összes lepecsételt iratot, amit a Vatikánba kellett szállítanunk. Az iratok mintegy 800 oldalnyi orvosi feljegyzést és 500 oldal tanúvallomást tartalmaztak. December 13-án a Rómában tartózkodó Keeler bíborossal, Fausztina nővér ügyének főposztulátorával együtt átadtuk a gyógyulásomra vonatkozó összes iratot Nowak érseknek a Szenttéavatási Kongregáció vezetőjének.
1998 augusztusában Valentin Fuster professzor, a New York-i Mount Sinai kórház világhírű kardiológusa átvizsgálta a gyógyulásomra vonatkozó összes orvosi iratot. Négy hónapig tanulmányozta azokat, majd berendelt magához New York-i rendelőjébe. A rám vonatkozó információk részletekbe menő áttanulmányozása után dr. Fuster a következő nyilatkozatot tette: „Miután áttekintettem az orvosi feljegyzéseket, beszéltem Pytel atyával ill. azon munkatársaival, akik ismerték betegsége előtt és utána is, meggyőződésem, hogy a páciens állapotában a gyógyulásáért bemutatott szentmise alatt következett be változás. A betegség tüneteinek teljes megszűnése az utána következő három napban történt. Ronald Pytel atya betegségének tünetei orvosilag megmagyarázhatatlan módon szűntek meg 1995. október 5-én a gyógyulásáért bemutatott szentmise alatt.”
A Dokumentáció áttanulmányozása és újabb vizsgálatok elvégzése után a Szenttéavatási Kongregáció által felkért orvosok és szakértők 1999. november 16-án konzultációra gyűltek össze. Ezen a napon üljük az Irgalmasság anyja ünnepét – Our Lady of Mercy, és Fausztina nővér közösségét is az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjának hívják. Az ülésen arról szavaztak, hogy a bal szívkamra teljes gyógyulására nincsen semmilyen orvosi magyarázat. Elfogadták, hogy ez Boldog Fausztina Kowalska közbenjárására bekövetkezett csoda volt.
Azt mondják, ha az ember be akar jutni a főnökhöz, akkor a legjobb a titkárnőjét megkörnyékezni. Nekem két titkárnő segített. Az egyikük dr. Fortuin titkárnője,, aki miután a doktor úr előjegyzési naplója teljesen tele volt, azonnal értesített, amint az egyik páciens lemondta a vizsgálatát, s én fél órán belül a rendelőben lehettem. Hála neki, az Egyesült Államok egyik legjobb kardiológusához kerültem. A másik titkárnő, akinek még többet köszönhetek, az Szt. Fausztina, az Isteni Irgalmasság titkárnője. Tudom, hogy ő járt közben értem Jézusnál, és hogy az Ő szeretete érintett és gyógyított meg engem. Szt. Fausztinával együtt szeretnék háladalt zengeni Isten irgalmáért: „Ó Istenem, mily gazdagon árasztottad a világra irgalmasságodat, s mindezt az emberért. Ó, hogy szeretheted az emberiséget, hogy oly tevékeny szeretettel gondoskodsz róla! Ó, Uram, Teremtőm! Körülöttem mindenütt kezeid nyomát és irgalmad pecsétjét látom. Legirgalmasabb Teremtőm! Dicsőítem nevedet minden teremtmény, élők és élettelenek nevében. Felszólítom az egész világot, dicsérje irgalmadat! Ó, mily nagy a Te jóságod, Uram!” (1749).
Tomasz Kozub SChr, Baltimore
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!