2003. február végén édesanyánk kórházba került erős alhasi fájdalmakkal. A vizsgálatok során (többek között tomográfia), kiderült, hogy hasnyálmirigy elváltozások léptek fel. A szerv felső részében kinövések voltak láthatóak.
Édesanyánkat két kórházban is vizsgálták. Hosszú ideig vártunk az orvosi véleményre, a műtét lehetőségeiről. Ez több hetes várakozást jelentett.
A műtét előtt két nappal az osztályosorvossal beszéltem és megtudtam, hogy a kinövés terjedelme miatt valószinüleg lehetetlen lesz eltávolítása, de szövettani vizsgálat miatt kis darabot vesznek ki. Világossá vált előttem, hogy mindenre fel kell készülnünk. Édesanyánk nem teljesen volt tudatában, mennyire beteg. A család és a rokonság kérdéseire anyánk hogylétéről, azt válaszoltam, hogy optimistán kell gondolkodnunk és tovább imádkozni egészségéért. Imádságra minden barátot és ismerőst kértem.
Eljött a műtét napja, és egy olyan beszélgetés az orvossal, amit életem végéig nem felejtek el: „Sajnos a daganat a hasnyálmirigy kétharmadát behálózta, nem lehetett mást csinálni csak a szövettani mintát kivenni. Az ön helyében megkímélném édesanyját az onkológián való tartózkodástól és inkább hazavinném, mert ezt nem lehet meggyógyítani. A kinövés olyan gyosan nől, hogy ez valószinűleg néhány hetes ügy…”
Gondolataimban állandóan visszatértek az orvos szavai: „néhány hetes ügy…”
Könyörögtem, hogy az Úr ne vegye el tőlünk édesanyánkat. Ismételtem, hogy hiszem, hogy csodát tesz… hiszem, hogy anyánk élni fog! Bíztam benne, hogy mindezt azért teszi, hogy közeledjünk Hozzá. Az Isteni Irgalmasság igazsága és a sok ember imája az anya gyógyulásáért nem engedték elveszíteni a reményt.
Testvéreimmel és apámmal az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét imádkoztuk, Fausztina nővér közbenjárását kérve. Ebben az időben került kezembe egy könyv: „Szent Fausztina nővér és Isteni Irgalmasság” címmel.
A benne lévő tanúbizonyságok növelték bennünk a hitet, leginkább azzal, hogy: „Istennél semmi sem lehetetlen!” (Lk 1,37) Szívünkben nőt a bizalom, hogy az Irgalmas Jézus életben hagyja anyánkat. Az imádságunk még buzgóbb lett, annak ellenére, hogy az anya állapota a műtét után rosszabbodott.
Anyánk megkapta a betegek kenetét, minden nap személyesen találkozott az Eucharisztikus Jézussal; ez mind békével töltötte el szívemet és azzal az érzéssel, hogy minden Isten kezében van. Anyám nyakába akasztottam egy érmet, az Irgalmas Jézus és Fausztina nővér képével.
Nagypéntek lett, amikor kezdeni szoktuk az Isteni Irgalmasság kilencedet. Nagyon vártam, hiszen ez különleges kegyelmi időszak.
Kórházba indulásom előtt felhívtam az Isteni Irgalmasság Anyja Kongregációja nővéreket Lagiewnikiben és imát kértem tőlük. A kórházban jó hír várt ránk.
A histopatológiai vizsgálat eredménye negatív lett. Az osztályosorvost meglepte az eredmény és tájékoztatott bennünket, hogy az esély 50%-os… Következő napon az ügyeletes orvos hazaküldte anyámat, (lázasan, gyógyszer nélkül). Nagyon gyenge volt és szenvedett… Imával virrasztottunk mellette. Még tartott a kilenced és vártuk a csodát. Az Isteni Irgalmasság ünnepének előestéjén anyám szobájában felakasztottam egy Irgalmas Jézus képet úgy, hogy láthassa Őt.
Vasárnap reggel – Isteni Irgalmasság ünnepén – anyánknak két hét óta először nem volt láza. Saját erejéből fotelba ült, áldozott, arca örömteli lett. (Egy héttel előbb, Húsvétkor is áldozott, ágyban fekve, nagy fájdalom közt.)
Ezen a napon, szentmise után megkértem a plébánost, hogy elvihessem a beteghez Szent Fausztina ereklyéjét. Megengedte. Otthon csodálkozás és öröm volt. Közösen imádkoztunk az Irgalmas Istenhez, Fausztina nővér közbenjárásával. Megcsókoltuk az ereklyét. Az anyám beteg testrészét is megérintettem az ereklyével, könyörögve a szenthez, hogy kérjen gyógyulást Istentől. Ezután elmentem a templomba, visszaadni az ereklyét és részt venni a 15 órakor kezdődő Isteni Irgalmasság ájtatosságon. Délután az anyám olyan jól érezte magát, hogy két órán át tudott velünk az asztal mellett ülve beszélgetni. Ez egy jel volt számunkra, hogy valóban javulás történt.
Azon az ünnepen, amelyet reménységgel vártunk, az Úr, látványos módon megmutatta nekünk irgalmasságát…
Hála Neki, tisztelet és dicsőség! Számomra ez csoda volt. Azóta anyánk betegsége nem tért vissza, azonban a család minden tagja találkozik 15 órakor az Irgalmas Jézus képe előtt, közös imádságra.
Egy hálás lány
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!