Ahol Péter, ott az Egyház

„Ahol Péter, ott az Egyház… aki nincs a pápával, nincsen Istennel, aki Istennel kíván lenni, az a pápával kell, hogy legyen”. Ezeket a szavakat Lucia nővér mondta a Fatimai jelenéseket értelmezve.

„Ahol Péter, ott az Egyház… aki nincs a pápával, nincsen Istennel, aki Istennel kíván lenni, az a pápával kell, hogy legyen”. Ezeket a szavakat Lucia nővér mondta a Fatimai jelenéseket értelmezve. A Fatimai Szűzanya megtérésre szólít és arra, hogy higgyünk Istenben, aki valóban jelen van az Eukarisztiában. A Szűzanya figyelmeztet, hogy a hit átadásában a pápának döntő szerepe van, aki Szt. Péter utódjaként szikla, amelyre Krisztus Egyházát építi. (Mt 16,18). Szt. Péter az, aki Krisztustól hitben való tévedhetetlenséget kapott, és akit az Egyház vezetésével és irányításával megbízott. Szt. Péter alapította és szentelte meg vértanúságával a római püspöki székhelyet. És ezért van Szt. Péter összes utódjának elsőbbsége az egész Egyház fölött.

Néró császár idejében, a keresztényüldözésekkor Szt. Péter Rómában élt és 67-ben mártírhalált halt. Halálának helyét pontosan nem ismerjük. A történészek úgy sejtik, hogy Szt. Pétert Néró cirkuszában, ami a mai Vatikán helyén volt, fejjel lefelé keresztre feszítették, majd egy közeli temetőbe temették. Sokéves kutatás eredményeképpen a régészek megtalálták a Szt. Péter Bazilika alatt az első pápa sírját: épp a Vatikáni Bazilika pápai oltára alatt található. Ez a sír annak a jele, hogy Róma összes püspöke Szt. Péter utódja, és hivatalánál fogva „Krisztus helytartója, az egész Egyház pásztora, és legfőbb, teljes és közvetlen hatalma van az Egyház felett”(Christus Dominus Dekrétum, 2;9).

13 évszázadon keresztül senki sem kérdőjelezte meg, hogy Szt. Péter sírja a Vatikánban lenne. Az első kételkedők a valdens mozgalom tagjai voltak, akik elutasították a pápa tekintélyét, és azt állították, hogy Szt. Péter sohasem járt Rómában, sírja pedig bizonyosan nincsen ott. Luther és sok más reformátor tagadta Szt. Péter sírjának létezését, és egyúttal megkérdőjelezte a pápa hitbéli tévedhetetlenségét.

A Szt. Péter Bazilika alatti ásatásokat 1939 tavaszán, XI. Piusz pápa halála után kezdték, mivel a pápa a végrendeletében a vatikáni altemplomot jelölte meg temetkezési helyéül. A sír ásása közben bukkantak rá a római kori pogány temetkezési hely maradványaira. XII. Piusz ekkor ásatásokat és kutatásokat rendelt el, melyek eredményeként a tudósok szenzációs felfedezéseket tettek. A több, mint tíz éven át tartó kutatás során feltártak egy nagy temetőt, mely legvalószínűbben Kr. u. II. századtól a IV. századig működött. Sírokat találtak Néró Cirkuszának közelében az út mentén. Ez a kitűnő állapotban megmaradt temető egy tipikus pogány temetkezési hely, ahová keresztényeket is temettek.  A mai napig láthatunk gyönyörű sírokat és sírszobrokat, melyek a gazdag római családok sírjait díszítették.

A Valerius család sírboltjában találtak egy latin feliratot: Petrus roga Iesus Christus pro sanctis hominibus chrestianis ad corpus suum sepultis (Péter imádkozik a közelében eltemetett keresztényekért Jézus Krisztushoz).

Popilius Herakles sírjában pedig ezt olvasták a tudósok: IN VATIC. AD CIRCUM (Vatikánban a cirkusz mellett), ami bizonyítja a temető elhelyezkedését, a Vatikáni dombokon, Néró cirkuszának közelében. A sírok azonban nagyrészt pogány családok sírjai voltak.

A IV. évszázad elején a temetőt még használták. A római jog szerint a sírok szentek és sérthetetlenek voltak. Konstantin császárnak (280-337) azonban ezt a törvényt ennél a temetőnél meg kellett szegnie, hogy helyén keresztény bazilikát építhessen, hiszen Szt. Péter sírja körüli keresztény kultusz már hatalmas méreteket öltött. A császár elrendelte az ún. „congestio terrarum” munkálatait és ezzel a temető északi részét teljesen legyalulta, a déli részén található sírokat meg betemette.  A Vatikáni dombon tehát egy nagy, lapos felületet hozott létre Szt. Péter sírjával egy szinten, hogy ott az első pápa tiszteletére bazilikát emelhessen. Ez bizonyítja, hogy az első keresztények milyen nagy tisztelettel övezték Szt. Péter sírját.

A Bazilika közepe, vagyis a pápai oltár alatt végzett ásatások szenzációs eredményre vezettek, megmutatták Szt. Péter sírját és relikviáit. Először egy óriási, 2,60 méter széles ereklyetartót találtak. Ezt Konstantin császár építette 321-324 között. Benne pedig egy kisebb, kápolna alakú sírszobrot találtak. Ha ezt a kis szobrot bezárták a hatalmas ereklyetartóba, akkor rendkívüli jelentősége kellett, hogy legyen. A tudósok tehát rátaláltak a Vatikáni Bazilika és a föld alatti nekropolisz legfontosabb helyére. Kiderült, hogy ez a II. századi sírszobor az első, amit Szt. Péter sírjára építettek. Az első keresztények Szt. Péter sírját győzelmi trófeának tartották. Mivel a trófea-sír elmélet Gaius, római káplántól származik, ezért ezt a sírt Gaius Trófeának nevezték. Szt. Péter hihetetlenül szerény, földbe ásott sírjára a római közösség a II. század elején szobrot emelt, melyet nyugatról egy vörösre meszelt fallal vettek körül. Ez a vörös fal egy nem túl nagy, 7 x 4 méteres területet ölelt át, ahol több egyszerű, szegény sírt találtak Szt. Péter sírja körül, amin állt a trófea szobor. Az Apostol sírját rendkívüli tisztelettel vették körül, ezt bizonyítják a „G falon” talált felíratok és az a görög felírat, mely szerint „itt van Péter”.

Margherita Guarducci professzorasszony sokéves kutatásai segítettek megérteni a „G falon” található betűk, felíratok értelmét. Bizonyos, hogy a területért felelős személy írta, meghatározott szabályok szerint, a szó egy logikus, egymásból következő vallási mondanivaló. Így pl. az á betű az utolsó átmenetet jelenti, a halálból az életbe. A halottak nevén kívül megtalálható Szt. Péter neve, Krisztusé és Máriáé. Sőt a Szentháromság megvallása is, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, hogy a Szentháromság második személye, Isten fia, Ő a Kezdet és a Vég, Ő az Élet, a Világosság, a Feltámadás, a Megváltás, a Béke, a Győzelem. Így hirdették a keresztények a hitüket a Szentháromságban, Jézus istenségében, a Szűzanya közbenjárásában, az örök életben és imádkoztak halottaikért. Ez egy nagyon fontos tanúságtétel, mely azt bizonyítja, hogy erősen hittek a Szentháromságban, Jézus istenségében, a Szűzanya közbenjárásában és Szt. Péter elsőségében.

Érdemes itt megemlíteni a hoc vinces (így győzhetsz) feliratot Krisztus monogramja mellett. Ez annak a híres görög feliratnak a fordítása, amelyet Konstantin császár látott meg az égen a kereszttel együtt a Maxentius császárral vívott Milvio-i csata előtt Kr. u. 312. október 28-án.

A régészek nagyon meglepődtek, amikor a sírban nem találták meg Szt. Péter földi maradványait. Csak később leltek rájuk, kb. 2 méterrel odébb a G-fal egyik üregében 1941. október 13-án. Kiderült, hogy Konstantin császár vitette át az ereklyét a márvány ereklyetartó építésének idejére. Az ereklyét többéves antrapológiai vizsgálatnak vetették alá. A vizsgálatokat először Galeazza Lisa professzorasszony majd Correnti professzor vezette. A vizsgálatok eredményét 1965-ben publikálták a Vatikán által kiadott: Le reliquie di Pietro sotto la Confessione della Basilica Vaticana című könyvben. Szt. Péter csontjait Konstantin császár idejében a „G-fal” üregébe helyezték és egy értékes valódi arannyal díszített bíbor szövetbe tekerték.

Az antropológiai vizsgálatok kimutatták, hogy egy testesebb, kb. 165 cm magas 60-70 év körüli férfi csontjait találták meg. A tudományos vizsgálatok befejezése nagyon fontos esemény volt. 1968. június 26-án VI. Pál pápa hivatalosan is bejelentette Szt. Péter ereklyéinek megtalálását. A következő napon az első pápa ereklyéit ünnepélyesen visszahelyezték a „G-fal” üregébe, ahol a mai napig látogatható.