Bár a mesterséges megtermékenyítés következményeit érintő tudományos kutatások eredményei ijesztőek, a lombikprogram egyre több országban élvez támogatást, gyakran a polgárok tiltakozása és a tudósok figyelmeztetései ellenére is.
Egyre több olyan ember, akiknek gondjai vannak a termékenységgel, hagyja magát becsapni és veti alá magát a mesterséges megtermékenyítésnek, anélkül hogy a döntése következményeivel tisztában lenne. A teljesség igénye nélkül szeretnék rámutatni néhány problémára.
1. A népirtás bűne
Általánosan ismert tény, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel megfogant emberi lényeknek — a különféle központok adatai szerint — 60-80 százaléka elpusztul: az eugenikus szelekció (ha embrió- vagy magzatkorban betegnek ítélik őket), a beültetés, a lefagyasztás vagy a kiolvasztás során. Ha számításba vesszük, hogy 1978 óta a világon mintegy 5 millió mesterségesen fogant gyermek született, tudatosítanunk kell, hogy további 20 milliót megöltek. Az ENSZ által elfogadott és 1948. december 9-én aláírt, a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény szerint nemcsak a népirtás büntetendő, hanem az erre való felbujtás, a benne való bűnrészesség, a rá irányuló kísérlet és az elkövetésére irányuló szövetkezés is. Ha az abortuszok és a lombikprogram az adófizetők pénzéből vannak finanszírozva, akkor bűnrészesei vagyunk az elmúlt nem egész 40 év alatt 20 millió ember halálát követelő népirtásnak.
2. A túlélők egészségügyi problémái
Az eugenikus szűrőn „túljutott” gyerekek egy része nagyobb hajlamot mutat az egyes ráktípusokra (leukémia, agydaganat, májrák, veserák). Ezeknél a gyerekeknél vérkeringési zavarok is előfordulnak, és gyakoribb az értelmi visszamaradottság. A problémák minden kétséget kizáróan magának a természetes foganástól eltérő mesterséges megtermékenyítésnek a következményei. Már megjelentek az első, állatokon végzett tudományos kutatások, melyek alátámasztják, hogy a mesterséges megtermékenyítés által okozott hibák örökletesek.
3. Helytelen fejlődés
A jelenlegi ismeretek a gének működéséről elegendők ahhoz, hogy tudjuk, hogy a lombikprogram során az ember fejlődésének folyamatában rendellenességek jelentkeznek. El kell felejteni azokat a meseszerű elképzeléseket, hogy a szervezet kifejlődéséhez elegendő aminosav- és fehérjeszekvenciákat létrehozni. Az ember biológiai fejlődését egy szimfonikus zenekar koncertjéhez hasonlíthatnánk — az egyes gének aktiválásának és inaktiválásának csodálatos, irányított folyamata. Az emberi genom mintegy 30 000 génből áll, de ezek aktivitása nagyban különbözik az egyes szövetekben. A génjeinket irányító „karmester” a DNS-metiláció, ennek a helyes folyamata dönt a sejtek helyes eloszlásáról, a helyes „parentális imprintingről”, a transzpozonok aktivitásáról és egyebekről. A mesterséges megtermékenyítés egyike azoknak a tényezőknek, melyek megbontják a helyes DNS-metilációt, és tragikus következményekhez vezetnek: a gyermekben különféle fejlődési rendellenességekben és hibákban nyilvánulhatnak meg. Bizonyítást nyert, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant újszülöttek esetében akár 800 génnek is helytelen a metilációs mintája.
4. Preimplantációs diagnosztika
Mielőtt a lombikprogrammal fogant gyermeket a méhbe beültetnék, szűrésen esik át, melynek célja annak megállapítása, hogy a kromoszómáiban nincsenek-e káros mutációk. Ez a diagnosztika 70%-ra növeli a mesterséges megtermékenyítés hatékonyságát, de újabb kockázatot jelent. Ha mintát vesznek az embrió-ból, az megzavarja az ember fejlődését, mert megbontja a sejtek közti kapcsolatot, a szimmetriát, és megfosztja a szervezetet a molekuláris szinten már differenciált sejtektől. Ez később anyagcsere- és viselkedési zavarokhoz vezethet (állatokon végzett kísérletek) — s ez egy időzített bomba, mivel a vizsgálat pozitív eredménye semmit sem mond a szülőknek a gyermek életében később jelentkező egészségügyi problémákról.
5. Beteg egészséges gyerekek
A mesterséges megtermékenyítéssel fogant egészséges gyermekek esetében az erek rugalmasságáért felelős egyik gén promotorja helytelenül metilálódik. Ennek következtében már a magzatban megfigyelhető az erek nagymértékű rugalmatlansága és az érelmeszesedésre való hajlam. Az átlagos gyermekpopulációhoz képest a mesterséges megtermékenyítés módszerével fogant gyermekek esetében kilencszer gyakrabban fordul elő a Beckwith-Wiedemann-szindróma (BWS), mely a belső szervek túlzott növekedésével, valamint daganatokra való megnövekedett hajlammal jár. A BWS ellentéteként fogható fel a Silver-Russell-szindróma (SRS), melynek fő jellemzői az alacsony, ill. nagyon alacsony születési súly, továbbá az anyagcsere-rendellenességek (hipoglikémia) és a testfelépítés rendellenességei. A tudósok megállapították, hogy ok-okozati összefüggés van a mesterséges megtermékenyítés és az SRS között.
6. Születés utáni rendellenességek
Számos tudományos publikáció írja, hogy a mesterséges megtermékenyítés segítségével született gyermekeknél nyolcszor gyakoribbak a fejlődési rendellenességek (pl. a csigolyák rendellenességei, összenőtt végbélnyílás, veleszületett szívhibák, légcső-nyelőcső sipoly, vese- és végtag-rendellenességek, a genitourináris szervrendszer rendellenességei, a látószerv hibái stb.). A veleszületett hibák 30-40-szer gyakoribbak, mint a rendes populációban. Egyes kutatások szerint a mesterségesen fogant gyermekek 30 százalékánál olyan veleszületett rendellenességek fordulnak elő, melyek sebészeti beavatkozást igényelnek.
Hangsúlyoznunk kell, hogy olyan rendellenességekről van szó, melyek a gyermek megszületése után fejlődtek ki. Ha ugyanis már a terhesség közben kiderültek volna, eugenikus abortusszal elintézték volna (épp ebből következik, hogy azokban az országokban, ahol a mesterséges megtermékenyítés legalizálva van, az abortuszt is legalizálni kell). Egyes rendellenességek a gyermek első életévében sem nyilvánulnak meg, tehát ha a megfigyelés időszakát három évre növelnék, a fejlődési rendellenességek száma még nagyobb lenne. A lombikprogram segítségével fogant gyermekek fejlődési rendellenességeiről azonban korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre a tudományos adatok, mivel a rendellenességeket sokszor nem jelentik szisztematikusan, ráadásul nem mindegyik adatbázisban szerepel a gyermek megfoganásának módja.
Nem vagyok biztos benne, hogy a mesterséges megtermékenyítés népszerűsítői a gyerekek és a szülők javát tartják szem előtt. Hiszen a fent említett rendellenességeken kívül emocionális, de genetikai problémák is jelentkezhetnek, hiszen senki sem tudja, hogy hány gyermek fogant az ugyanattól a donortól származó spermiumok segítségével, s ez a következő generációkban vérfertőző kapcsolatokhoz vezethet. Nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy ezek a problémák megoldódnak-e további genetikai manipulációkkal, melyeket egyre gyakrabban végeznek. Azt sem hiszem, hogy boldogok lennének azok a szülők, akiknek bebeszélték a „gyermek birtoklásához való jogot”, és közben eltitkolták előlük az igazságot az ezzel kapcsolatos problémákról, s így életük végéig egy rokkant gyermekről kell gondoskodniuk. Az egyedüliek, akiknek hasznuk van a mesterséges megtermékenyítésből, azok, akiknek ez anyagi nyereséget hoz.
Biztos vagyok azonban abban, hogy a sokkal olcsóbb, hatékonyabb és a meddőséget valóban gyógyító naprotechnológia nem jelent ilyen kockázatokat a gyermek egészségére és életére nézve, nem káros, és nem öli meg a megfogant gyermekeket, hogy legalább egy másik életben maradjon. Abban is biztos vagyok, hogy Isten igéjének hűséges megtartása megóvna minket számos problémától, melyek az utóbbi években az istentelen törvényhozás következtében jöttek létre. És megóvhat minket a lehetséges jövőbeli problémáktól is, ha komolyan vesszük Isten igéjét, és bűnbánatot tartunk a tudatosan vagy nem tudatosan elkövetett rosszért.
A cikkben szereplő informá-ciók forrása az alábbi tudományos publikáció:
A. Kochański: Zapłodnienie pozaustrojowe i biotechnologia [Méhen kívüli megtermékenyítés és biotechnológia], a „Tudomány — etika — hit” konferencia anyaga, Rydzyna, 2015.
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!