Alicja Lenczewska, a nyugdíjas tanárnő, Szczecinben halt meg 2012. január 5-én. Lelki feljegyzéseit két kötetben hagyta ránk: Świadectwo (Tanúságtétel), illetve Słowo pouczenia (Tanítás) címmel. Ezek a művek a vallásos irodalom gyöngyszemei közé tartoznak.
A hogy azt korábban a Szívet melengető öröm című cikkünkben írtuk (a Szeressétek Egymást! 35. számában), Alicja naplói Andrzej Dzięga érsek atya kezébe kerültek, ő pedig teológiai bizottságot hívott össze, hogy értékeljék a tartalmukat. A bizottság azt nyilatkozta, hogy az iratok tökéletes összhangban vannak a Katolikus Egyház tanításával, és komoly teológiai és lelki mélységgel rendelkeznek. Ez alapján Henryk Wejman általános helynök engedélyt adott arra, hogy a lengyel Agape Kiadó kiadja őket.
A megtéréshez vezető út
Alicja Varsóban született 1934-ben. Az édesapja 1939 áprilisában meghalt. Attól kezdve Alicját és a bátyját, Sławeket, az édesanyjuk egyedül nevelte. 1946 júliusában Szczecinbe költöztek, Alicja itt végezte el az általános és a középiskolát. 1952-ben érettségizett, majd tanítónőként kezdett el dolgozni egy Banie nevű faluban, majd később Gryfinóban. Pedagógiai tanulmányainak elvégzése után Gdańskban 1966 és 1975 között a Szczecini Első Gimnáziumban oktatott technikát és mechanikát. 1975-től a szczecini óvónőképző szakgimnáziumban működött mint pedagógiatanár és igazgatóhelyettes.
1985-ös megtéréséig Alicja hite felszínes volt. Így írt erről: „voltak néhány éves időszakaim, amikor az Egyháztól távol éltem, teljes ellentétben Isten parancsaival.” Kereste az élet értelmét, a jót és a szépet. „Ez a vágy hajtott hosszú éveken át — emlékezett vissza —, hogy számos országba ellátogassak. De végre eljött az idő, amikor egyre határozottabban érzékeltem ennek az életmódnak az ürességét.”
Szívet melengető öröm
Édesanyja halála után, 1984-ben, Alicja a bátyjával, Sławomirral (aki 12 idegen nyelvet beszélt és fordítóként dolgozott) járni kezdett a Karizmatikus Megújulás imatalálkozóira. Ebben a közösségben Alicja megtalálta az élete értelmét. „Ugyanebben az időben — írja — látszólag véletlenül a kezembe került néhány vallásos könyv. Köztük a Kés és kereszt, a Három óra, A föld legboldogabb emberei és mások, melyek a karizmatikus megújulásról szóltak.” Ezeknek a könyveknek az elolvasása megszilárdította a hitét. 1985. március 8-án részt vett egy animátoroknak szóló lelkigyakorlaton Gostyńban. „Olyasvalami történt ott, ami teljesen megváltoztatta az életemet — írja. — Egyszerre magam előtt láttam Jézust, aki valóságosabb és valódibb volt minden másnál a kápolnában; valóságosabb, mint a mellettem lévő emberek. Ez azután történt, hogy magamhoz vettem az Oltáriszentséget a szentmisén, és töredelmes szívvel azon gondolkoztam, hogy mennyire le vagyok maradva az Úr mögött az úton. Egyszerre minden megszűnt létezni; egyedül ő volt ott. Egyre növekedett az ereje és a hatalma, én meg egyre kisebb lettem mellette. Leírhatatlanul nagy szeretet, mely előtt csak sírni lehet a hálátlanságom miatt. Azután pedig öröm, hogy ő szeret engem. Szívet melengető öröm. Attól a pillanattól kezdve minden megváltozott: az értékrendem, a szükségleteim, az életcélom. Az egyetlen értékem, vágyam és célom ő lett — Jézus Krisztus. A legszebb pillanatok pedig a vele való találkozások voltak: a mindennapi imában, a naponkénti szentmisében, a szentáldozásban, de ugyanúgy a hétköznapi életben és mások segítésében is. Ő megadta mindazt, amire vágytam, s amit hosszú éveken át kerestem a világban. Sőt, sokkal többet is adott, mint amit el tudtam volna képzelni vagy amire vágyakozni merészeltem volna.”
A gostyńi lelkigyakorlaton megkapta a Jézussal való rendszeres misztikus találkozás különleges kegyelmét. Az Úr tanácsokat adott neki, és tanította őt, valamint vezette őt a hitben és a szeretetben való érlelődés nehéz útján. Alicja részletesen feljegyzett mindent, amit Jézus mondott neki. Így jött létre a két lelki napló: a Tanúságtétel és a Tanítás.
„Amit leírsz — mondta neki Jézus —, az emberek szolgálatára lesz, hogy megértsék, hogy mindannyiukhoz szólni akarok. Kísérni akarom őket, védelmezni a gonosztól, és vezetni őket az üdvösség útján. Azt akarom, hogy megértsék, hogy ott vagyok minden ember mellett élete minden pillanatában. Hogy vágyakozzanak arra, hogy hallgassanak engem, és megvalósítsák, amit mondok nekik — hogy az én tanításom szerint akarjanak élni.”
Attól kezdve Alicja számára minden „egy nagy és állandó nevelés, lecke” lett, mely közelebb vitte őt Jézushoz, és felkészítette őt a vele való végső találkozásra.
Gyökeres változás
Amikor Alicja megtalálta Jézust, legnagyobb szerelmét és legnagyobb kincsét, gyökeresen megváltoztatta az életét. Ezt írja: „Először megszabadultam a színes tévétől, és az érte kapott pénzt jótékonysági célokra ajándékoztam. Ezután további tárgyak következtek, melyek fölöslegesen foglalták a helyet a lakásomban. Az időmet, az erőmet, és mindenemet, amim van, Isten és a felebarátaim szolgálatára ajánlottam. A mindennapi élettel járó nehézségeimet és erőfeszítéseimet pedig áldozatul és elégtételül ajánlom fel a bűneimért és mások bűneiért.”
Alicja attól kezdve mindennap részt vett a szentmisén, szentség-imádásra járt, olvasta a Szentírást, imádkozta a rózsafüzért és a zsolozsmát, szerdánként és péntekenként kenyéren és vízen böjtölt. Ezenkívül Jézus a teljes absztinenciára hívta őt. Walter Rachwalik atya volt az első gyóntatója és a lelkivezetője. Akkor, ahogy írja, „véget ért a vak tévelygés időszaka”.
„Mit tehetek érted?” — kérdezte Alicja Jézustól, ő pedig ezt válaszolta neki: „Gyógyítsd a sebeimet, melyeket az emberek okoznak szüntelenül. Sebeim véreznek. A szenvedő szeretet vagyok, akit a saját gyermekei vernek és gyaláznak. Gyöngédségeddel enyhítheted fájdalmamat, és menedéket adhatsz a szívedben, sokan ugyanis elkergettek. A szeretetnek áldozatosnak kell lennie, nem pedig követelődzőnek. Akkor tiszta és szép — olyan, mint amilyennel én szeretlek titeket.”
Maga Jézus vezette be Alicját a belső élet titkaiba: „A mélyre akarlak vezetni, ahol lelked szentélye van. Oda nem léphet be senki más, mert ott csak én lakozom, ám túl sokszor vagyok magányos. Alakulj át, érlelődj a magányban, melyet adok — hogy ott velem lehess. Élj az áldozat és a segítségre szoruló emberek iránti szeretet szellemében.”
Láthatatlan stigmák
1989 elején Alicja megkapta a láthatatlan stigmák ajándékát: „Érezni kezdtem a fájdalmat, melyet Jézusnak azok az emberek okoznak, akiket arra hív, hogy a tanúi és az apostolai legyenek. A megfeszített Jézus fájdalmát azok szívében, akik a saját dicsőségük keresésére használják fel őt. Jézus fájdalmát, akinek a vérében taposnak a csak önmagukkal törődők. Jézus fájdalmát, akit csak egy hozzávalónak tekintenek a saját törekvéseik és hiúságuk kielégítésében. Az elhagyatott, elárult, eladott Jézus fájdalmát, akit a sajátjai aláztak meg.” Az Úr azt mondta neki: „Megkaptad a fájdalom jelét, amit kértél, hogy megkönnyítsem számodra azt, hogy szüntelenül és tudatosan bennem lakozzál. Emlékeztetlek arra, hogy jelen vagyok benned, mivel a szíved erre vágyik. […] A stigmák a hiteles, mindenekelőtt lelki fájdalmat jelentik. Ez az igazság, és ez részvétel az én elégtételt adó, megváltó szenvedésemben.” Alicja a részese volt Jézus szenvedésének, melyet az összes bűnös üdvösségéért viselt el. „Részed van szenvedésemben — mondta neki az Úr —, szenvedésem egy kis részében, amennyit egyelőre képes vagy befogadni. […] Az idő egyre rövidül, egyre több a jel, mely az aratást jövendöli, amikor mindenki learatja azt, amit elvetett. A megkínzott Egyház felmegy a Golgotára, hogy átélje áldozatomat, és megdicsőült testben feltámadjon.”
Imádság
Az imádság Alicja számára a Jézussal való találkozás legszebb pillanata volt. „Minden az imádság gyümölcse — mondta neki az Úr. — Amilyen az ima, olyan az élet: olyan a lelked és a tested állapota, és olyanok a cselekedeteid — úgy járulnak hozzá Isten országának építéséhez az emberi lelkekben, úgy járulnak hozzá azok megmentéséhez, akik elpusztulnak bűneikben. Ahhoz, hogy értelme és értéke legyen, mindennek, amit a szíveddel, az elméddel vagy a kezeddel teszel, imával kell kezdődnie, imával kell végződnie, és imába kell merülnie.”
„Az ima a velem való egyesülés. Hiszen én vagyok a kezdete és a vége mindennek, ami létezik — az Alfa és az Ómega. Nélkülem semmit sem tehettek — semmi olyat, aminek pozitív értéke lenne. Sok ember elpusztul, a világ sötétségbe merült, mert az emberek nem imádkoznak, nem egyesülnek velem. Akiket bőségesen megajándékoztam, azok közül igyekezetükkel, munkájukkal és energiájukkal annyian teremnek rossz gyümölcsöt, a pokol mérgével fertőzöttet, mely mindig ott van, ahol az emberek nem fordulnak hozzám a bizalomteljes, őszinte ima által, és nem támaszkodnak bölcsességemre és akaratomra. Amennyi ima, annyi szeretet, bölcsesség és béke van a szívedben. Amennyit az imában elfogadtál tőlem, annyit adhatsz másoknak — abból, amiből érdemes adni. Magadtól nincs semmid, amit adhatnál. Testvéreidnek nem adhatsz mást, csak az én jóságomat, a saját ürességedet vagy a pokol gonoszságát. Ez pedig az imaéletedtől függ: annak állandóságától, mélységétől és buzgóságától. Ne gondold, hogy felhalmozhatsz valamit a szívedben, és aztán magad rendelkezhetsz vele. A Jóság, a Szeretet és a Bölcsesség olyan energia, mely Isten forrásából árad, amennyiben egyesülsz vele az ima által.”
Ha az ember nem imádkozik, „elszakad léte forrásától — a saját bensője, más emberek, de főleg a gonosz szellemi erők martalékává válik. Így a tettei, még azok is, melyek jóknak tűnnek, értéktelenek, mert nincs meg az alapjuk, mely maga Isten, minden jó egyedüli Adományozója. Így hát jobb, ahogy Kis Szent Teréz mondta, Isten szeretetével felemelni egy cérnaszálat, mint felépíteni egy katedrálist az Istennel való egyesülés nélkül. Az olyan tett, mely Istenből születik, örök jó. A pusztán emberi ihletből vagy ambícióból fakadó tett, melyben nincs hit és szeretet, az Istenben élt élettől veszi el az időt és az erőt, hiszen nem építi az életet, hanem emberi gőggel eltakarja Istent, mint a bábeli torony, mely összeomlik.”
Alicja arra kérte Jézus Krisztust, hogy tanítsa meg őt imádkozni. Az alábbi szavakat hallotta: „Simulj hozzám a szíveddel! Ha nehézségeid vannak, gondolj mindarra a jóra, amit úgy általában vagy a te életedben tettem. A legnehezebb pillanatokban imádkozz szavakkal — hangosan. Gondolatban ápold azt a tartós érzést, hogy veled és benned vagyok. Életed minden pillanatában, bármit teszel és bárhol vagy, beszélgess velem és nézz rám! Adj át nekem mindent, és mindent értem tegyél! Tégy meg mindent azért, hogy mindennapi életedet az én dicsőségemre éld! Ne gondolj magadra, csak énrám. Akkor én rád fogok gondolni, és mindenről gondoskodom.” Máskor Alicja ezeket a szavakat hallotta: „Ne tedd le kezedből a rózsafüzért, és imádj engem az Oltáriszentségben! Ha a sátán támadásának közeledtét érzed, ha sötétség borít el, és nyomást érzel a lelkedben, azonnal imádkozd el az »Oltalmad alá futunk« kezdetű imát, az ugyanis ördögűzés.”
Az Oltáriszentség
Alicja a lelki naplóiban leírta, amit Jézus mondott az Oltáriszentségben meglévő valóságos jelenlétéről. Az Eucharisztia maga Krisztus az ő kínszenvedésének, halálának és feltámadásának titkában. Minden szentmisében jelenvalóvá válik üdvösségünk titka: „Szüntelenül megmentelek. Az, ami kétezer évvel ezelőtt lejátszódott a Golgotán, annak a jele volt, és ma is annak a jele, ami szüntelenül tart, mivel azon az időn kívül létezik, melynek a földön élő emberként alá vagy vetve. Én vagyok a ti szüntelen és örök megváltásotok. Szüntelenül elszakítalak titeket a sátántól és átadlak az Atyának, amennyire ezt szabad akaratotok lehetővé teszi. […]
Feláldoztam magam Istennek, hogy megmentselek titeket. Minden ember meg van mentve, és visszatérhet Istenhez — a Teljességhez, melyből teremtetett. Megteheti, amennyiben nem utasítja el s nem veti meg ezt az ajándékot, sem Istent, az Ajándékozót. […] Ami kétezer évvel ezelőtt a Golgotán történt, most is tart, az időn kívüli valóságban. A jeruzsálemi Golgota, az egész létem a Názáreti Jézusban, a földön élt élet fáradsága és áldozata annak a megvalósítása volt, ami most is tart. A legkifejezőbb jel az Oltáriszentségben való jelenlétem. A szentostyában rejtezem. Amikor magatokhoz veszitek, lelketek találkozik velem, az élővel és igazzal, bár az elme és a testi érzékek számára rejtettel.”
Az Úr Jézus figyelmeztet minket, hogy az Eucharisztiában ne vegyük őt magunkhoz halálos bűn állapotában, oda nem figyelve vagy közömbösen: „Ez nagy bűn, szeretetemnek és a Golgotán ontott véremből született ajándékomnak a megszentségtelenítése.”
A bűn és Isten irgalmassága
Jézus elmagyarázta Alicjának, hogy az emberi élet legnagyobb szerencsétlensége a bűn, vagyis az Istentől való elfordulás. Ha az ember elutasítja Istent, akkor az ördög hatalmába adja át magát, „aki egyre jobban magához vonzza őt, rabszolgájává teszi. Észrevétlenül, hogy meg ne ijedjen. […] A halálos bűn — mondta Jézus — megöl engem a vétkező lelkének szentségházában. Ha megmarad a bűnben, én halott vagyok a lelkében, és az ő lelke is halott. Olyan állapot ez, mint a kereszten a halálom után, mert aki önmagában keresztre feszít engem, az a saját lelkét feszíti keresztre. De míg a világban él, a lelke feltámadhat a halálból a velem való kiengesztelődés által. Ha vágyakozni kezd utánam, feltámadok a lelkében a halálból, és megmentem őt az örök életre.”
Az ember életében nincsenek reménytelen helyzetek. Jézus szüntelenül velünk van, hogy megszabadítson minket a bűn és az ördög borzasztó szolgaságából. Állandóan vár, hogy a bűnbánat szentségében minden bűnünket megbocsássa. A gyónás a tékozló fiú visszatérése, akit Jézus hoz vissza. Jézus azt mondta, hogy a legfontosabb „vágyakozni visszatérni, akarni visszatérni és segítségért kiáltani hozzám”. A gyóntató „eszköz, és nem lényeges, hogy milyen ez az eszköz”. Jézus figyelmeztet minket, hogy ha nem térünk meg, s ha végleg elutasítjuk az irgalmát, akkor az örök kárhozatra jutunk: „Az Istentől való elfordulás, az ő végleges elutasítása és a lázadás olyan, mintha az ember megölné magát és Istent. Megöli magában azt, ami isteni, s így borzalmas örök szenvedésre ítéli magát. Olyan ez, mintha kitépné a saját szívét.”
Nyugdíj és evangelizáció
Alicja 1987-ben ment nyugdíjba. Egy nagy, a kommunizmus idején épített panelház tizedik emeletén élt egy kis szobában a Dembowski utca 27. szám alatt. Akkortól kezdve tizenhat éven át hetente kétszer önkéntesként dolgozott a Krisztus Teste Plébánia irodájában. Egész szívvel az evangelizációnak szentelte magát. Belépett a Megfeszített Szeretet Szívének Családjába. 1988. március 27-én egy évre szóló szerzetesi fogadalmat tett ebben a közösségben, majd 2005. december 25-én örökfogadalmat.
Szoros kapcsolatban állt a Tiszta Szeretet Apostolai (ACM) nevű közösséggel, melynek a társalapítója volt. Az animátorcsoport tagjaként részt vett a karizmatikus szemináriumok vezetésében a Keresztelő Szent János-templomban, s a mozgalmon belül egy kis csoport találkozóit is vezette.
Alicja a Szeressétek Egymást! olvasói közé tartozott. Nagyon szívesen járt szentmisére és szentségimádásra a szczecini Jézus Szíve-templomba. Jézus azt mondta neki, hogy ez az ő Szívének a szentélye.
Zarándoklatokat szervezett és vezetett Olaszországba, a Szentföldre és Međugorjéba. Ez utóbbi hely különösen is közel állt hozzá. Egyik levelében ezt írta: „Međugorje mentőöv azoknak, akik anyagiasságban, feslettségben és függőségekben fuldokolnak” (1988. augusztus 15.); „A szeretet szépséget teremt az emberekben — az arcukon és a szívükben is. Amikor a gyerekek a jelenés alatt megkérdezték Szűz Máriától, hogy miért olyan szép, ezt válaszolta: »Mert szeretek…« Uram, taníts meg minket szeretni, hogy szépséged leszálljon ránk, és hasonlóvá tegyen minket hozzád” (1999 karácsonya). Alicja komolyan vette a Szűzanya međugorjei üzeneteit. Megalapította a Međugorje Gyermekei imacsoportot, és havonta egyszer vezette a csoport találkozóit.
Szűz Mária fatimai és međugorjei üzeneteire kapcsolódva az Úr így beszélt Alicjához: „A Fatimában és Međugorjéban megjelent Anyámhoz hasonlóan mindnyájatokat megtérésre, imára és engesztelésre szólítalak, hogy minél több ember megmeneküljön, s hogy az emberi szívekbe viszályt, gyűlöletet és agressziót vető sátán ne tegye tönkre teljesen a földet. Tartsatok bűnbánatot, és imádkozzatok azokért, akik engedtek a gyűlöletnek, és az áldozataikért is! És bízzatok a háromságos Istenben, hogy a szívetekben, a kimondott szavaitokban és a cselekedeteitekben béke és szeretet uralkodjék! Csak így lesztek képesek ellenállni a világra zúduló és azt egyre inkább elárasztó kölcsönös gyűlölködés és viszály pusztító hullámának. A fasiszta és a kommunista önkényuralom után ez a sátán új műve. Most arról van szó, hogy mindenki harcoljon mindenki ellen, s ehhez az ördög az etnikai, nemzetiségi, vallási és egyéb különbségeket használja fel.
Ne ejtsetek ki olyan szavakat, melyek békétlenséget szülnek, és az embereket szembeállítják egymással! Ez a káosz ideje a világban és az emberi szívekben, mert a világ, valamint azok, akik az országokat kormányozzák, és különféle, egész társadalmakat befolyásoló ideológiákat hirdetnek, megvetették az üzeneteket, melyeket azért kapott a világ, hogy térjen vissza az Isten útjára, imádkozzanak együtt és tartsanak bűnbánatot. Egyes emberek elfogadták a megtérésre felszólító üzeneteket; ők a béke szószólói. Ők jelentik a reményt sokak számára, hogy megmenekülhetnek ebből a káoszból, amely az egységre és a békére szólító látszólagos felhívások és törekvések ellenére is kialakult és növekszik. Megtérés nélkül, Isten nélkül semmi sem egyesül, és nem lesz béke. Épp ellenkezőleg: növekedni fog a békétlenség és a széthúzás, és terjedni fog az, ami Jugoszláviában történik, ahol megvetették a megjelenő Anyám felhívásait. Ami ott történik, figyelmeztetés az egész világ számára, hogy őt is ugyanez fenyegeti, sőt ennél több is, ha a megtérésre szóló felhívások vis-sz-hang nélkül maradnak. Intés és figyelmeztetés ez mindenki számára, aki házát és életét az Istenbe vetett bizalom, az ima és a mások iránti jóakarat nélkül akarja építeni. Felhívás ez a bűnbánatra, az imára, az irgalmasság cselekedeteire azok számára, akik velem maradnak, s a szeretet és a béke üzenetét kívánják terjeszteni. Ámen” (1999. január 25.).
Elszánt harc az emberi szívekért
Alicja 1989. június 21-én fejezte be az első lelki naplóját, melynek a Tanúságtétel címet adta. Két nappal később Jézus határozott parancsára elkezdte írni a második lelki naplót, Tanítás címmel.
Jézus azt a fontos feladatot bízta Alicjára, hogy adja át a világnak mindazt, amit leírnia parancsolt, továbbá legyen részese az ő szenvedésének a bűnösök üdvösségéért.
A barátnőjének, Terézia nővérnek címzett egyik levelében így írt arról, hogy a részese volt Jézus üdvöt hozó szenvedésének: „Elmondom neked, hogy a lelkem már hosszú ideje (néhány hónapja) erős támadásokat szenved a gonosz részéről. Oly mértékben, hogy nemcsak testileg, de lelkileg is kimerült vagyok. Olykor depressziót élek át, rossz gondolataim vannak, de az Úr létezik — s amikor már mindez túllépi a tűrőképességem határát, ő megment engem, felemel és megvigasztal. […] Egyedül állok a gonosz támadásaival szemben, de az Úr nyilvánvalóan így akarja.” Az Úr egyszer ezt mondta neki: „Ó, ha tudnád, milyen nagy küzdelem, milyen elszánt harc folyik minden egyes emberi szívért… Ne gondolj önmagadra, sem az ilyen vagy olyan érzéseidre! Nem fontosak ahhoz mérve, mekkora veszéllyel fenyegeti a pokol a világot. Ha nincsenek szívek, melyek kapuként összekötnék a mennyet a földdel, a szeretetem sugarai nem hatolhatnak el a földre. Az emberi szívek által más, halálosan megsebzett emberi szíveket mentek meg és üdvözítek.”
Alicja a beleegyezését adta, és engedte Jézusnak, hogy a szíve „a mennyet a földdel összekötő kapu” legyen.
Az utolsó szakasz
2010-ben a Jézussal való misztikus találkozásai egyre ritkultak, mígnem teljesen megszűntek. Ugyanezen év tavaszán veserákot állapítottak meg nála, tüdőáttétekkel. A daganat rosszindulatú volt. Augusztusban kivették Alicja veséjét. Alicja nagy belső békével, Isten különleges ajándékaként fogadta a betegséget és a szenvedést. Nem félt a haláltól, mert biztos volt benne, hogy a halál átmenet az Istennel élt élet teljességébe. Néhány kórházi tartózkodás és műtét után 2011. december 7-én felvették őt a szczecini Szent János Evangélista Hospice-ba. Ott szerette volna átélni az élete utolsó pillanatait, mivel ott mindennap részt vehetett a szentmisén, és nem volt a terhére a szeretteinek. Alicja Lenczewska 2012. január 5-én, 19:42-kor halt meg, az egészségügyi dolgozók gondoskodásával, a bátyja, a sógornője és számos barátja imáival körülvéve.
Akik a haldokló Alicja mellett imádkoztak, hallották, hogy rövid mondatokat ejtett ki, melyek arról tanúskodtak, hogy az Úr röviddel a halála előtt megadta neki a kegyelmet, hogy részben láthassa a halál utáni élet valóságát. A haldokló Alicja lelkesen mondta: „Milyen gyönyörű ott! Láttam a szüleimet. Hogy ő mennyire szeret minket! Az időn kívül voltam. Mindent hallok. Boldogan halok meg.” Alicja utolsó szavai a halála előtt így hangzottak: „Jézusom, nézz rám! Elégünk, Jézusom! Teljesen elégünk! Teljesen elégtél. Én is teljesen elégtem.” Alicja megengedte Krisztusnak, hogy szeretetének tüze teljesen megtisztítsa őt, és felkészítse a vele való örömteli, szemtől szembeni találkozásra a halál pillanatában. A temetés 2012. január 12-én volt; a szczecini Krisztus Teste-templomban szentmisét mutattak be, majd a szczecini központi temetőben temették el Alicja testét.
Megtérése óta Alicja Lenczewska Krisztus szíve és keze volt mások számára, továbbadva nekik az ő szeretetét és irgalmasságát. Szavai most is aktuálisak: „Krisztust az emberekben kell szeretni, mert ott szomjazik a szeretetre. Nem elvont elképzelésekben, hanem konkrét emberekben, akiket ismerek és akikkel találkozom, különösen azokban, akikben nincs szeretet. Nem az önzés és az elvárások szemszögéből kell tekintenünk az emberre, hanem Jézus szemszögéből, aki benne van, vele azonosítja magát, és szenved, ha nem szeretik vagy figyelmen kívül hagyják. […] Az Egyházat fenyegető legnagyobb veszély és a szentségét romboló erő belül van — az emberek szívében, akik ahelyett, hogy Krisztus szíve és keze lennének, az ő sebei” (2009. június 24.).
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!