Fatima és csoda a Visztulánál

Szűz Mária azt mondta Fatimában, hogy az emberiség számára a legnagyobb veszélyt az ateizmus, a bűnben való megmaradás és a megtérés elutasítása jelenti. Nem sokkal az utolsó fatimai jelenés után Oroszországban ateisták kerültek hatalomra.

A Szűzanya Fatimában azt kér­te, hogy imádkozzunk az ate­isták megtéréséért, és ajánl­juk fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének. Ezt mondta: „Ha a kérésem teljesül, Oroszország megtér, és béke lesz. Ellenkező esetben az isten­telen propaganda elterjeszti tév­hiteit az egész világon, háborút és egyházüldözést szítva, sok jó ember vértanúhalált hal, a Szentatya sokat fog szenvedni, egyes nemzetek elpusztulnak.”

Az 1917­-ben Oroszországban ha­talomra került vezetők a kommuniz­mus sátáni ideológiáját vallották, me­lyet a harcos ateizmus, a gyűlölet és a bűntettek jellemeztek. Oroszország új urai először Lengyelországra, majd egész Európára rá akarták kényszerí­ teni az ördögi ideológiájukat. Len­gyelország 1918. november 11­-én, 123 év után nyerte vissza független­ ségét, de az orosz hadsereg már 1918. december 18­án betört a területére.

Harc az „Antikrisztus lelkének élő megtestesülése” ellen

Így hát a megújult Lengyelország na­gyon nehéz helyzetbe került. Az eu­rópai országok többsége szimpatizált a moszkvai kommunista kormánnyal. A Vörös Hadsereg ötször na­gyobb volt a lengyel seregnél, tehát a bolsevikokat katonai szempontból lehetetlen volt legyőzni. A lengyelek közel két éven át hősiesen védték a hazájukat, de végül visszavonulás­ ra kényszerültek. 1920 nyarán a Vörös Hadsereg Varsó felé közeledett. Lenin biztos volt benne, hogy a hadserege egy­-két hét leforgása alatt beveszi Lengyelország fővárosát.

A hívők előtt világos volt, hogy is­teni közbeavatkozás nélkül a lengyel hadsereg nem győzheti le a szovjete­ket. Ebben a helyzetben a lengyel püspökök az egész népet buzgó imá­ ra és böjtre szólították fel. A Szent­atyának, XV. Benedeknek címzett levelükben ezt írták: „Hazánk már két éve harcol Krisztus kereszt­jének ellenségei, a bolsevikok el­len […]. Ha Lengyelország elbukik a bolsevik invázióval szemben, az az egész világot romlással fe­nyegeti. Egy új özönvíz áraszt el bennünket.”

A lengyel püspökök ugyanak­kor a világ összes püspökéhez is fel­hívást intéztek, melyben ezt írták: „Ugyanis nemcsak minket fenyeget veszély.Az ellenség számára Lengyel­ország csak egy szakasz, híd az egész világ meghódításához […]. A bolse­vizmus vezérei a vérükben hordoz­ zák a Krisztus iránti örök gyűlöletet. A bolsevizmus az Antikrisztus lelké­nek élő megtestesülése, az ő meg­nyilvánulása a földön […]. Ezért ma arra kérünk titeket, hogy ostromol­játok Istent, imádkozzatok Lengyel­országért! Ébressze fel az imádság a nemzetek lelkiismeretét, mert Eu­rópában ez a lelkiismeret meghalt.”

A keresztények felfogták a helyzet súlyosságát. Tudták, hogy Lengyelor­szág veresége a kereszténység pusz­tulásához vezetne egész Európában. Tudatosították, hogy csakis imádság­gal és böjttel lehet hatékonyan szem­beszállni a gonosz erejével. Ha az emberek a megszentelő kegyelem állapotában élnek, és imádkoznak, akkor lehetővé teszik a mindenható Istennek, hogy általuk működjön és győzelmet arasson.

A halálos veszedelemmel szembe­sülve a lengyelek buzgón könyörög­tek Istenhez segítségért. A püspökök az egész nemzetet sürgették, hogy folytassanak imahadjáratot a hazá­ért: imádkozzák buzgón a rózsafü­zért, egész napos szentségimádással egybekötve. Lengyelország minden templomában gyóntak, szentmisé­ken vettek részt az emberek, szent­ségimádásban időztek és imádkozták a rózsafüzért.

1920. június 19­én az egyházi és a világi vezetők felajánlották Len­gyelországot Jézus Szentséges Szívé­nek és Szűz Mária Szeplőtelen Szívé­nek, és ezt a felajánlást 1920. július 27­-én megismételték a Jasna Góra­-i kápolnában.

Minél közelebb jutott a Vörös Hadsereg Varsóhoz, a helyzet annál reménytelenebbnek tűnt. Minden nagykövetség zárva maradt, egyedül az apostoli nuncius, Achille Ratti bíboros, a későbbi XI. Piusz pápa nem utazott el.

Nem sokkal ezután, 1920. augusz­tus 15­-én, Szűz Mária mennybevé­telének ünnepén megmutatkozott, hogy a lengyel nép buzgó imája meg­hallgatást nyert. Isten csodás módon közbeavatkozott, és így megváltoz­tatta Lengyelország és egész Európa történelmét.

Csoda a Visztulánál

1920. augusztus 14-­én és 15­-én a var­sói csata során a front lengyel szaka­szát Ossównál a 236. diákezred első és második százada védte. Ezek ön­kéntesek voltak, gimnazisták és di­ákok, akik soha azelőtt nem harcol­tak. A bolsevik oldalon G. Hahanyan 79. dandárjának tapasztalt katonái álltak. A bolsevikok bravúros táma­dása 3:30­-kor azt eredményezte, hogy a tapasztalatlan kamaszok hátrálni kezdtek, és Ossów felé menekültek. A bolsevikok biztosak voltak a győ­zelemben, és előrenyomultak. Ossównál azonban a lengyel egysé­gek ellentámadási kísérlete sikerrel járt. Velük volt egy káplán, Skorupka atya, aki kereszttel a kezében és „Is­tenért és a hazáért!” kiáltással vezette a fiatal férfiakat a harcba. Nem sokkal ezután azonban fejen találta egy golyó, és meghalt a harctéren.

Abban a pillanatban a csatatéren valami csodálatos és megmagyaráz­hatatlan dolog történt. A harcedzett és magabiztos bolsevik katonák ré­mülten menekülni kezdtek. Fej­vesztett menekülésük fő oka nem a lengyel katonák ellentámadása volt. Miért hajigálták el hát pánikszerűen a fegyvereiket és futottak el? Erre ma­guk a fogságba esett orosz katonák adták meg a választ: A csata közben a sötét égbolt hátterén megjelent az Istenszülő alakja, melyből mérhetet­lenül nagy fény sugárzott! E jelen­ség olyan nagy rémülettel töltötte el őket, hogy ijedtükben menekülni kezdtek. A szovjet kommunista had­sereg katonái ateisták voltak, semmit sem tartottak szentnek, raboltak, erő­szakoltak, vadállat módjára kínozták és gyilkolták a hadifoglyokat meg a védtelen lakosságot. És ezek a kímé­letlen, minden erkölcsiségnek híján lévő zsoldosok egy nő sugárzó alak­ját látták meg a sötét égbolton, és felismerték benne az Istenszülőt.

Látták, ahogy a lengyel sereg­re kilőtt lövedékek visszapattan­nak a Szűzanyáról. A Vörös Hadse­reg egyik rémült katonája, aki egy lengyel házban bújt el, azt mondta, hogy látta, ahogy az Istenanya dobál­ja a lövedékeket. A földöntúli fényt sugárzó Istenszülő látványa feléb­resztette az orosz katonák lelkiisme­retét és hitét, és egyúttal páni féle­lemmel töltötte el őket. Elhajigálták a puskáikat, elhagyták az ágyúkat és a táborokat, és ijedten menekültek el a csatatérről. Sokuk csak akkor nyugodott meg, amikor már több tíz ki­lométerre menekült el. Ezt mondták a lengyel parasztoknak: „Ti nem lát­tátok. Varsónál nagy sereg állt. Mi lát­ tuk ott az Istenszülőt, aki a lengyele­ket védte.”

A varsói csata során az Isten­anya a Radzymin melletti front­szakaszon is megjelent. 1920. au­ gusztus 14­-én Stefan Pogonowski hadnagy, a kaniówi lövészek 28. ez­rede 1. zászlóaljának parancsnoka a katonáival a Radzymin melletti arc­ vonalat őrizte. Augusztus 15­-én éjjel egykor egy belső sugallat hatására Żeligowski tábornok parancsa elle­nére úgy döntött, hirtelen támadást indít az orosz túlerő — a Vörös Hadse­reg 27. hadosztálya — ellen. Ez a bra­vúros támadás meglepte a bolseviko­kat. Heves csata kerekedett, melyben Pogonowski hadnagy az életét vesz­tette. De egyszerre, amikor a Vörös Hadsereg már­-már felülkerekedett, a katonái pánikszerűen kezdték elha­jigálni a fegyvereiket és menekültek a harctérről.

Mi volt a fő oka a viselkedé­süknek? Ahogy ők maguk később elmesélték, a harc közben meglátták az égen az Istenszülő alakját, mely­ből titokzatos fény sugárzott. A Szep­lőtelen Szűzanya a palástja alá rejtet­te Lengyelország fővárosát. Szárnyas lovagok vették őt körül lovakon ülve, és alakjáról visszapattantak a szovjet hadsereg lövedékei.

Az Istenszülő láttára az orosz ka­tonák annyira megrémültek, hogy pánikszerűen elhajigálták a fegyvere­iket és elfutottak a harctérről. A kör­nyező falvak lakosai azt mesélték, hogy a menekülő katonák olyannyira megrémültek, hogy rejtekhelyet kerestek, bármilyet. Sőt, egyesek térden állva könyörögtek a lengyeleknek, hogy rejtsék el őket. Vacogott a foguk a félelemtől, ami arról tanúskodik, hogy nagy idegsokk érte őket. Azt ál­lították, hogy a Cárnő, az Istenanya elől menekülnek.

Az, hogy az Istenanya megjelent a varsói csata közben, azon szovjet katonák bátor tanúságtételének kö­szönhetően vált világszerte ismert ténnyé, akik a hadifogolytáborokban beszéltek erről a csodáról az orvosok­nak, a szanitéceknek és minden ott dolgozó lengyelnek. Több mint 60 000 szovjet katona került hadifogolytá­borba. Ezek a katonák tanúságot tet­tek arról, hogy a varsói csata alatt lát­ták az Istenanyát, s hogy ezek voltak életük legszörnyűbb pillanatai. Azt mondták, hogy az Istenszülőből ára­dó fény annyira vakító volt, hogy el kellett takarniuk a szemüket. Fejvesz­tett menekülésbe kezdtek, közben el­veszítették a cipőjüket, a puskájukat és az egész hadifelszerelésüket.

Ez az egyedülálló csoda, az Isten­anya megjelenése a varsói csata so­rán, vált a lengyel hadsereg végső győzelmének fő okává. Lengyelor­szágot és Európát akkor egy rendkívüli isteni beavatkozás mentette meg a kommunizmustól.

Olyan esemény volt ez, mely meg­változtatta Európa és az egész világ történelmét. A Szűzanya megjele­nésének hatalmas csodája volt a válasz az egész lengyel nép buz­gó és kitartó imáira.

Isten nélkül semmit sem tehetünk

Ahogy a nemzetek életében, úgy az egyének életében is szellemi harc folyik a gonosz erői ellen, melynek az örök üdvösség a tétje. Csak akkor győzhetünk, ha átadjuk magunkat Szűz Máriának, és engedjük neki, hogy megtanítson hinni, imádkoz­ni és minden körülmények között bízni Jézusban. Jézus Krisztus bizto­sít minket: „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22). Jézus mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van az üdvösségünkhöz, nekünk viszont vágynunk kell az üdvösségre, és ki­ tartóan, mindennap könyörögnünk kell érte.

Alicja Lenczewska misztikus­hoz intézett szavai által Jézus mind­annyiunknak világosan mondja: „Nélkülem semmit sem tehettek — semmi olyat, aminek pozitív értéke lenne. Sok ember elpusztul, a világ sötétségbe merült, mert az emberek nem imádkoznak, nem egyesülnek velem. Akiket bőségesen megajándé­koztam, azok közül igyekezetükkel, munkájukkal és energiájukkal annyian teremnek rossz gyümölcsöt, a pokol mérgével fertőzöttet, mely mindig ott van, ahol az emberek nem fordulnak hozzám a bizalomteljes, őszinte ima által, és nem támaszkod­nak bölcsességemre és akaratomra. Amennyi ima, annyi szeretet, böl­csesség és béke van a szívedben. Amennyit az imában elfogadtál tőlem, annyit adhatsz másoknak — abból, amiből érdemes adni” (Tanítás, 223).

Forrás: J. M. Bartnik SJ, Ewa J. P. Storożyńska: Matka Boża Łaskawa a cud nad Wisłą, Varsó, 2011.