Fatima és csoda a Visztulánál

Szűz Mária azt mondta Fatimában, hogy az emberiség számára a legnagyobb veszélyt az ateizmus, a bűnben való megmaradás és a megtérés elutasítása jelenti. Nem sokkal az utolsó fatimai jelenés után Oroszországban ateisták kerültek hatalomra.

A Szűzanya Fatimában azt kérte, hogy imádkozzunk az ateisták megtéréséért, és ajánljuk fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének. Ezt mondta: „Ha a kérésem teljesül, Oroszország megtér, és béke lesz. Ellenkező esetben az istentelen propaganda elterjeszti tévhiteit az egész világon, háborút és egyházüldözést szítva, sok jó ember vértanúhalált hal, a Szentatya sokat fog szenvedni, egyes nemzetek elpusztulnak.”

Az 1917-ben Oroszországban hatalomra került vezetők a kommunizmus sátáni ideológiáját vallották, melyet a harcos ateizmus, a gyűlölet és a bűntettek jellemeztek. Oroszország új urai először Lengyelországra, majd egész Európára rá akarták kényszerí teni az ördögi ideológiájukat. Lengyelország 1918. november 11-én, 123 év után nyerte vissza független ségét, de az orosz hadsereg már 1918. december 18án betört a területére.

Harc az „Antikrisztus lelkének élő megtestesülése” ellen

Így hát a megújult Lengyelország nagyon nehéz helyzetbe került. Az európai országok többsége szimpatizált a moszkvai kommunista kormánnyal. A Vörös Hadsereg ötször nagyobb volt a lengyel seregnél, tehát a bolsevikokat katonai szempontból lehetetlen volt legyőzni. A lengyelek közel két éven át hősiesen védték a hazájukat, de végül visszavonulás ra kényszerültek. 1920 nyarán a Vörös Hadsereg Varsó felé közeledett. Lenin biztos volt benne, hogy a hadserege egy-két hét leforgása alatt beveszi Lengyelország fővárosát.

A hívők előtt világos volt, hogy isteni közbeavatkozás nélkül a lengyel hadsereg nem győzheti le a szovjeteket. Ebben a helyzetben a lengyel püspökök az egész népet buzgó imá ra és böjtre szólították fel. A Szentatyának, XV. Benedeknek címzett levelükben ezt írták: „Hazánk már két éve harcol Krisztus keresztjének ellenségei, a bolsevikok ellen […]. Ha Lengyelország elbukik a bolsevik invázióval szemben, az az egész világot romlással fenyegeti. Egy új özönvíz áraszt el bennünket.”

A lengyel püspökök ugyanakkor a világ összes püspökéhez is felhívást intéztek, melyben ezt írták: „Ugyanis nemcsak minket fenyeget veszély.Az ellenség számára Lengyelország csak egy szakasz, híd az egész világ meghódításához […]. A bolsevizmus vezérei a vérükben hordoz zák a Krisztus iránti örök gyűlöletet. A bolsevizmus az Antikrisztus lelkének élő megtestesülése, az ő megnyilvánulása a földön […]. Ezért ma arra kérünk titeket, hogy ostromoljátok Istent, imádkozzatok Lengyelországért! Ébressze fel az imádság a nemzetek lelkiismeretét, mert Európában ez a lelkiismeret meghalt.”

A keresztények felfogták a helyzet súlyosságát. Tudták, hogy Lengyelország veresége a kereszténység pusztulásához vezetne egész Európában. Tudatosították, hogy csakis imádsággal és böjttel lehet hatékonyan szembeszállni a gonosz erejével. Ha az emberek a megszentelő kegyelem állapotában élnek, és imádkoznak, akkor lehetővé teszik a mindenható Istennek, hogy általuk működjön és győzelmet arasson.

A halálos veszedelemmel szembesülve a lengyelek buzgón könyörögtek Istenhez segítségért. A püspökök az egész nemzetet sürgették, hogy folytassanak imahadjáratot a hazáért: imádkozzák buzgón a rózsafüzért, egész napos szentségimádással egybekötve. Lengyelország minden templomában gyóntak, szentmiséken vettek részt az emberek, szentségimádásban időztek és imádkozták a rózsafüzért.

1920. június 19én az egyházi és a világi vezetők felajánlották Lengyelországot Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, és ezt a felajánlást 1920. július 27-én megismételték a Jasna Góra-i kápolnában.

Minél közelebb jutott a Vörös Hadsereg Varsóhoz, a helyzet annál reménytelenebbnek tűnt. Minden nagykövetség zárva maradt, egyedül az apostoli nuncius, Achille Ratti bíboros, a későbbi XI. Piusz pápa nem utazott el.

Nem sokkal ezután, 1920. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén megmutatkozott, hogy a lengyel nép buzgó imája meghallgatást nyert. Isten csodás módon közbeavatkozott, és így megváltoztatta Lengyelország és egész Európa történelmét.

Csoda a Visztulánál

1920. augusztus 14-én és 15-én a varsói csata során a front lengyel szakaszát Ossównál a 236. diákezred első és második százada védte. Ezek önkéntesek voltak, gimnazisták és diákok, akik soha azelőtt nem harcoltak. A bolsevik oldalon G. Hahanyan 79. dandárjának tapasztalt katonái álltak. A bolsevikok bravúros támadása 3:30-kor azt eredményezte, hogy a tapasztalatlan kamaszok hátrálni kezdtek, és Ossów felé menekültek. A bolsevikok biztosak voltak a győzelemben, és előrenyomultak. Ossównál azonban a lengyel egységek ellentámadási kísérlete sikerrel járt. Velük volt egy káplán, Skorupka atya, aki kereszttel a kezében és „Istenért és a hazáért!” kiáltással vezette a fiatal férfiakat a harcba. Nem sokkal ezután azonban fejen találta egy golyó, és meghalt a harctéren.

Abban a pillanatban a csatatéren valami csodálatos és megmagyarázhatatlan dolog történt. A harcedzett és magabiztos bolsevik katonák rémülten menekülni kezdtek. Fejvesztett menekülésük fő oka nem a lengyel katonák ellentámadása volt. Miért hajigálták el hát pánikszerűen a fegyvereiket és futottak el? Erre maguk a fogságba esett orosz katonák adták meg a választ: A csata közben a sötét égbolt hátterén megjelent az Istenszülő alakja, melyből mérhetetlenül nagy fény sugárzott! E jelenség olyan nagy rémülettel töltötte el őket, hogy ijedtükben menekülni kezdtek. A szovjet kommunista hadsereg katonái ateisták voltak, semmit sem tartottak szentnek, raboltak, erőszakoltak, vadállat módjára kínozták és gyilkolták a hadifoglyokat meg a védtelen lakosságot. És ezek a kíméletlen, minden erkölcsiségnek híján lévő zsoldosok egy nő sugárzó alakját látták meg a sötét égbolton, és felismerték benne az Istenszülőt.

Látták, ahogy a lengyel seregre kilőtt lövedékek visszapattannak a Szűzanyáról. A Vörös Hadsereg egyik rémült katonája, aki egy lengyel házban bújt el, azt mondta, hogy látta, ahogy az Istenanya dobálja a lövedékeket. A földöntúli fényt sugárzó Istenszülő látványa felébresztette az orosz katonák lelkiismeretét és hitét, és egyúttal páni félelemmel töltötte el őket. Elhajigálták a puskáikat, elhagyták az ágyúkat és a táborokat, és ijedten menekültek el a csatatérről. Sokuk csak akkor nyugodott meg, amikor már több tíz kilométerre menekült el. Ezt mondták a lengyel parasztoknak: „Ti nem láttátok. Varsónál nagy sereg állt. Mi lát tuk ott az Istenszülőt, aki a lengyeleket védte.”

A varsói csata során az Istenanya a Radzymin melletti frontszakaszon is megjelent. 1920. au gusztus 14-én Stefan Pogonowski hadnagy, a kaniówi lövészek 28. ezrede 1. zászlóaljának parancsnoka a katonáival a Radzymin melletti arc vonalat őrizte. Augusztus 15-én éjjel egykor egy belső sugallat hatására Żeligowski tábornok parancsa ellenére úgy döntött, hirtelen támadást indít az orosz túlerő — a Vörös Hadsereg 27. hadosztálya — ellen. Ez a bravúros támadás meglepte a bolsevikokat. Heves csata kerekedett, melyben Pogonowski hadnagy az életét vesztette. De egyszerre, amikor a Vörös Hadsereg már-már felülkerekedett, a katonái pánikszerűen kezdték elhajigálni a fegyvereiket és menekültek a harctérről.

Mi volt a fő oka a viselkedésüknek? Ahogy ők maguk később elmesélték, a harc közben meglátták az égen az Istenszülő alakját, melyből titokzatos fény sugárzott. A Szeplőtelen Szűzanya a palástja alá rejtette Lengyelország fővárosát. Szárnyas lovagok vették őt körül lovakon ülve, és alakjáról visszapattantak a szovjet hadsereg lövedékei.

Az Istenszülő láttára az orosz katonák annyira megrémültek, hogy pánikszerűen elhajigálták a fegyvereiket és elfutottak a harctérről. A környező falvak lakosai azt mesélték, hogy a menekülő katonák olyannyira megrémültek, hogy rejtekhelyet kerestek, bármilyet. Sőt, egyesek térden állva könyörögtek a lengyeleknek, hogy rejtsék el őket. Vacogott a foguk a félelemtől, ami arról tanúskodik, hogy nagy idegsokk érte őket. Azt állították, hogy a Cárnő, az Istenanya elől menekülnek.

Az, hogy az Istenanya megjelent a varsói csata közben, azon szovjet katonák bátor tanúságtételének köszönhetően vált világszerte ismert ténnyé, akik a hadifogolytáborokban beszéltek erről a csodáról az orvosoknak, a szanitéceknek és minden ott dolgozó lengyelnek. Több mint 60 000 szovjet katona került hadifogolytáborba. Ezek a katonák tanúságot tettek arról, hogy a varsói csata alatt látták az Istenanyát, s hogy ezek voltak életük legszörnyűbb pillanatai. Azt mondták, hogy az Istenszülőből áradó fény annyira vakító volt, hogy el kellett takarniuk a szemüket. Fejvesztett menekülésbe kezdtek, közben elveszítették a cipőjüket, a puskájukat és az egész hadifelszerelésüket.

Ez az egyedülálló csoda, az Istenanya megjelenése a varsói csata során, vált a lengyel hadsereg végső győzelmének fő okává. Lengyelországot és Európát akkor egy rendkívüli isteni beavatkozás mentette meg a kommunizmustól.

Olyan esemény volt ez, mely megváltoztatta Európa és az egész világ történelmét. A Szűzanya megjelenésének hatalmas csodája volt a válasz az egész lengyel nép buzgó és kitartó imáira.

Isten nélkül semmit sem tehetünk

Ahogy a nemzetek életében, úgy az egyének életében is szellemi harc folyik a gonosz erői ellen, melynek az örök üdvösség a tétje. Csak akkor győzhetünk, ha átadjuk magunkat Szűz Máriának, és engedjük neki, hogy megtanítson hinni, imádkozni és minden körülmények között bízni Jézusban. Jézus Krisztus biztosít minket: „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22). Jézus mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van az üdvösségünkhöz, nekünk viszont vágynunk kell az üdvösségre, és ki tartóan, mindennap könyörögnünk kell érte.

Alicja Lenczewska misztikushoz intézett szavai által Jézus mindannyiunknak világosan mondja: „Nélkülem semmit sem tehettek — semmi olyat, aminek pozitív értéke lenne. Sok ember elpusztul, a világ sötétségbe merült, mert az emberek nem imádkoznak, nem egyesülnek velem. Akiket bőségesen megajándékoztam, azok közül igyekezetükkel, munkájukkal és energiájukkal annyian teremnek rossz gyümölcsöt, a pokol mérgével fertőzöttet, mely mindig ott van, ahol az emberek nem fordulnak hozzám a bizalomteljes, őszinte ima által, és nem támaszkodnak bölcsességemre és akaratomra. Amennyi ima, annyi szeretet, bölcsesség és béke van a szívedben. Amennyit az imában elfogadtál tőlem, annyit adhatsz másoknak — abból, amiből érdemes adni” (Tanítás, 223).

Forrás: J. M. Bartnik SJ, Ewa J. P. Storożyńska: Matka Boża Łaskawa a cud nad Wisłą, Varsó, 2011.