A gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz ezt mondja: „Az imádság a szív felemelése, egyszerű tekintet az égre, a hála és a szeretet kiáltása mind szenvedésben, mind örömben.” Röviden szólva: az imádkozik, aki hittel és szeretettel az Úrhoz fordul.
Kitől tanulhatunk meg imádkozni?
Az imádság tanítója Jézus Krisztus. Amikor a tanítványok kérték: „Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1), Jézus megtanította nekik a legfontosabb és legszebb imát — a Miatyánkot. Ezt mindennap imádkoznunk kell, és a szellemében kell alakítanunk az életünket. Boldog, akinek életében beteljesül az Úr imádságának mind a hét kérése!
Jézus arra tanít minket az evangéliumban, hogy kitartóan imádkozzunk, az Atya akaratának átadva magunkat, és imádkozzunk az ellenségeinkért is. Imádkozni nem nehéz. Egy kisgyermek is képes rá. Szent Pál viszont azt mondja, hogy a Szentlélek segítsége nélkül nem vagyunk képesek igazán imádkozni. A Szentlélek hét ajándékának egyike a jámborság, vagyis az imádság képessége. Kérnünk kell ezt az ajándékot, és meg kell nyílnunk előtte.
Imádkozni tanítanak minket a Szentírás könyvei is, főként a Zsoltárok könyve. A zsoltárok, bár régről származnak, most is aktuálisak mindannyiunk számára.
Megtanulhatunk imádkozni a Szűzanyától, a szentektől, de azoktól az emberektől is, akiknek Isten megadta az imádság ajándékát. A szülőknek kötelességük megtanítani imádkozni a gyermekeiket. Ebben a feladatban segítségükre van a házasság szentsége révén kapott kegyelem.
Mikor jó az ima?
Az imádság értékelésénél nem hagyatkozhatunk az érzéseinkre. Olykor úgy tűnhet nekünk, hogy az imánk nem sikerült, máskor meg elégedettek vagyunk vele. Ezek az érzések azonban teljesen félrevezetőek is lehetnek. A változó érzelmeink nem fontosak. Az a fontos, hogy Istennek tetszik-e az imánk. A jó imádság hűséges, tehát mindennapi; kitartó, tehát nem enged a kedvetlenségnek; alázatos, mivel tudatosítom, hogy én, a bűnös és korlátolt ember, a szent és felfoghatatlan Isten előtt állok. Jézus arra szólít fel minket, hogy hittel imádkozzunk, és készek legyünk elfogadni az Atya akaratát.
Milyen hibákat követünk el a leggyakrabban az imádkozásnál?
Ha az imádságunkban nem teljesülnek a fent leírtak, akkor tévelygünk. Jézus Krisztus figyelmeztet minket, hogy ne fogjunk imába, ha szívünkben nem bocsátottunk meg a felebarátainknak (vö. Mk 11,25), vagy nem akarunk kiengesztelődni másokkal (vö. Mt 5,23—24). Nagy hiba, ha az imában nem Istent keressük, hanem magunkat, a saját megelégedettségünket, pusztán földi hasznot. Azért imádkozunk, mert találkozni akarunk Istennel és meg akarunk nyílni az akarata előtt.
Milyen fajtái vannak az imának?
Ismerünk kérő, engesztelő, hálaadó és dicsőítő imát. Az utolsó kettő nehezebb és ritkább, de a mennyországban már csak így fogunk imádkozni. Beszélünk az Egyház imájáról is, vagyis a liturgikus imáról, illetve a személyes „magánimáról”, de ennek is fontos helye van az Egyházban. A személyes imában imádkozhatunk a saját szavainkkal, de használhatjuk, sőt kell is használnunk azokat az imákat, melyeket a szentek és az imádság ajándékával megajándékozott vallásos emberek írtak. Ám az imának nemcsak az ajkunkról, hanem legfőképpen a szívünkből kell fakadnia. Ne használjunk az imában nagy szavakat, melyek nem tükrözik azt, ami bennünk van.
Mit jelent az Egyház liturgikus imája?
Ez elsősorban a szentmise, az Eucharisztia, de a többi szentség kiszolgáltatása is. Idetartozik az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsma, mely főként zsoltárokból áll. E liturgikus ima legfontosabb részei a reggeli és az esti dicséret, valamint a kompletórium (befejező imaóra a lefekvés előtt). Ezeknek az imáknak a formáját az Egyház pásztorai határozzák meg — a pápa és a püspökök. Ez az Egyház hivatalos imája, melyet nem lehet tetszőlegesen megváltoztatni.
Milyen szándékra imádkozhatunk?
Minden jóért. Jézus ezt mondja: „Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek” (Jn 16,23). Az imának azonban nem szabad csak a mulandó dolgokra korlátozódnia. A Miatyánk hét kérése közül csupán egy (a mindennapi kenyérért) függ össze az anyagi szükségletekkel. Jézus arra buzdít minket, hogy kérjük a Szentlélek ajándékait: „kérjetek és kaptok […].
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,9. 13).
Miért tűnik úgy nekünk, hogy egyes imáink nem nyertek meghallgatást?
Nem létezik meg nem hallgatott ima, bár vannak olyan imák, melyek nem hozzák el a vágyaink beteljesülését. Isten bölcs és jóságos, ezért nemcsak a földi életünket nézi, hanem az örök létezésünket is. Az ember lelke sohasem hal meg! Isten, aki maga a jóság, nem adja meg nekünk a földön azt, ami árthatna a lelkünknek, megfoszthatna a kegyelemtől, és akadályozhatna az üdvösség elérésében. Istennek az egész örökkévalóság a rendelkezésére áll, hogy megadja nekünk a jót, amit eltervezett a számunkra, s így beteljesítse legnagyobb és legmélyebb vágyainkat.
Azt is tudnunk kell, hogy Isten szabad akaratot adott nekünk. Szabad lények vagyunk, ezért Isten nem fogja megváltoztatni a tetteink következményeit, ahogy azt nemegyszer szeretnénk. Ha például egy diák nem készül, csak könyörög a jó vizsgaeredményért, akkor nem imádkozik, hanem hiába veszi Isten nevét. Ezt pedig tiltja Isten második parancsolata. Mielőtt Jézus azt mondta volna, hogy meghallgatja a kéréseinket (vö. Jn 15,7), két feltételt határozott meg. Az első így hangzik: „Ha bennem maradtok”. Krisztusban az marad, aki magához veszi a testét az Oltáriszentségben. A második: „és tanításom is bennetek marad”. Isten tanítása akkor marad bennünk, ha hallgatjuk és olvassuk a Szentírást, és megtartjuk azt, amit megismertünk.
Jézus Krisztus csak az Atyaistenhez imádkozott. Mi miért imádkozunk Szűz Máriához és a szentekhez is?
Jézus az Atyaistenhez imádkozott, Atyjához, aki egyúttal a mi Atyánk is. Jézus beteljesítette az Atya akaratát azzal, hogy eljött a földre. Ezt az Atya iránti és az irántunk való szeretetből tette. Szeretetkötelék fűzte őt az Atyához és beszélgetett vele, így a tanítványok és mindazok, akik látták őt, megtanulhattak tőle imádkozni. Az evangéliumok feljegyezték a kéréseket, melyekkel az emberek Jézushoz, az Isten Fiához jöttek. Ezek a kérések is imák voltak. Jézus Krisztus az egyedüli közvetítő az Atyaisten és miköztünk. Ám amikor Jézus, az egyetlen Üdvözítőnk a kereszten haldoklott, nekünk adta anyját, hogy a mi Anyánk is legyen. Az ő kérésére hajtotta végre Jézus az első csodáját a menyegzőn a galileai Kánában. Jézus anyja, aki a mi Anyánk is, most mindannyiunkról gondoskodik, és a mennyben közbenjár értünk Istennél.
Hasonlóképpen a szentek is, főként a védőszentjeink, Isten színe előtt állnak a mennyben, és közbenjárnak értünk. Istenben látják a gondjainkat és hallják a kéréseinket, és „Isten tekintetével” tekintenek rájuk. Csatlakoznak az imáinkhoz, és úgy „igazítják” őket, hogy összhangban legyenek Isten akaratával, és a lehető legnagyobb javunkat szolgálják. A szentekhez imádkozni valójában annyit jelent, mint kérni őket, hogy járjanak közben értünk Istennél.
Miért kell imádkoznunk és időt szánnunk az imára?
Az imádság az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb feladatunk az életben. Ima nélkül egyetlen tudatos ember sem üdvözül. Nem lehet saját erőből üdvözülni, Isten kegyelme kell hozzá. Ha nem találkozunk mindennap Istennel az imában, nem leszünk képesek hitben, reményben és szeretetben élni és kitartani a keresztény életben.
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!