Isten jelenlétének jelei a világegyetemben

Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, érzékelik Isten jelenlétének és működésének nyilvánvaló jeleit a minket körülvevő világban.

Isaac Newton (1642—1727), az angol fizikus ezt írta: „A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatos elrendeződése csakis egy értelmes és hatalmas Lény szándékának és hatalmának köszönhetően jöhetett létre.”

A német—svájci—amerikai fizikus, Albert Einstein (1879—1955) határozottan elutasította azt a meggyőződést, hogy csak az létezik, amit az érzékeinkkel megismerhetünk, mivel hamisnak és a megismerési lehetőségeinket korlátozónak tartotta. Ezt írta: „Vallásosságom a Lélek alázatos csodálatán alapszik, aki végtelenül felülmúl minket, s aki megnyilvánul a mi gyönge, gyarló intelligenciánkkal felfogható legapróbb részletekben. Istenhitem alapja az a mély és megindító bizonyosság, hogy létezik egy legfőbb értelmes Hatalom, mely jelen van a világegyetemben.” A Nobel-díjas belga kémikus, Ilya Prigogine (1917—2003) ezt mondta: „Annak valószínűsége, hogy a szerves szerkezeteket és az élő szervezetekre jellemző nagyon pontosan összehangolt reakciókat a véletlen hozta létre, a nullával egyenlő.”

Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok

A makro- és a mikrokozmosszal foglalkozó tudományos kutatások egyértelmű következtetésre vezetik az intellektuális tisztességgel bíró és az igazságot kereső tudósokat: a világegyetemet Isten teremtette, aki egyúttal fenn is tartja annak létét és tökéletes működését. A láthatatlan Isten a kezdetektől fogva kinyilatkoztatja létezését a világűr szépsége, harmóniája és nagysága által. A teremtett dolgok által a Teremtő megmutatja nekünk, hogy kicsoda ő: „Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem” (Iz 40,26).

Milyen nagy a világegyetem? Ha az általunk ismert világűrben fénysebességgel utaznánk — vagyis másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel (egy másodperc alatt hétszer körberepülnénk a Földet) —, akkor ez az utazás 28 milliárd fényévig tartana!

Napjainkban a tudósok azt állítják, hogy a világegyetem mintegy 350 milliárd nagy galaxist és 7 billió kisebb törpegalaxist tartalmaz a tágabb világűrben. Nem tudjuk, mi van az általunk megfigyelhető téren túl. Lehet, hogy újabb galaxisbilliók, melyek még nagyobb egységeket alkotnak!

Mindegyik galaxis csillagok százmilliárdjaiból áll, az átmérőjük pedig több milliószor billió kilométer. A becslések szerint a Tejúton kívül több csillag létezik, mint amennyi homokszem van a világ összes tengerpartján együttvéve.

Ha felnézünk a csillagos égre, csoda szép látvány tárul elénk. Látjuk a Tejutat, vagyis a mi galaxisunkat, mely a spirál alakú galaxisokhoz tartozik. Ha meg akarnánk számolni a Tejút összes csillagát, és éjjel-nappal megállás nélkül számolnánk másodpercenként egycsillagnyi sebességgel, akkor 9,5 millió évre lenne szükségünk. A mi viszonylag kis galaxisunknak körülbelül egybillió (10¹²) kilométer az átmérője. A másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel terjedő fénysugaraknak 100 000 évre lenne szükségük ahhoz, hogy áthaladjanak rajta.

Csekély ismereteink vannak a világűrről és a saját galaxisunkról, a Tejútról. Arról se feledkezzünk meg, hogy a mi naprendszerünk a Nappal és a bolygókkal csupán egy kicsiny része a galaxisunknak. A csillagászok csak a Tejút 0,000003%-át és mindössze 2500 csillagot képesek megfigyelni, miközben az egész galaxisban 200-400 milliárd van belőlük. Paul Davies brit elméleti fizikus (sz. 1946-ban) ezt mondta: „Komoly indokaim vannak úgy vélni, hogy mindezek mögött van valami […]. Úgy tűnik, mintha valaki pontosan kalibrálta volna a számokat a természetben, s úgy alkotta meg a világegyetemet […]. Erős a gyanúm, hogy egy tudatos tervről van szó.”

A Teremtő bölcsessége, mindenhatósága és szeretete

Ne feledjük, hogy a Napunk, mely a közepesen nagy csillagok közé tartozik, a Föld lakói számára a legfőbb energiaforrás. Közel 150 millió kilométerre van tőlünk. A Napba egymillió Föld nagyságú bolygó férne bele. A galaxisunkban viszont vannak olyan csillagok is, melyek több százszor nagyobbak a Napnál. Az egyikük (a Betelgeuse) átmérője például kb. 600-szor akkora, mint a Napé, és 60 ezerszer fényesebb nála. A tudósok becslései szerint a Nap magjában 15 millió Celsius-fokos a hőmérséklet, és a Nap másodpercenként 400 billió wattnyi energiát termel, miközben 4,5 millió tonnát veszít a tömegéből. Egy másodperc alatt több energiát termel, mint az emberiség a földi létezésének a kezdete óta összesen. A napenergia felmelegíti a Földet és lehetővé teszi rajta az életet. De a Földre a Nap által termelt összes energiának alig az egymilliárdod része  jut el.

Bolygónk, a Föld ideális távolságra van a Naptól, mely lehetővé teszi, hogy annyi hőt és fényt kapjon, amennyi szükséges a növények, az állatok és az emberek életéhez. A vízbőségnek és a tökéletes légköri egyensúlynak köszönhetően pedig ideális hely az élet elterjedésére, s így kétségkívül csodának számít az egész világegyetemben.

A skót—amerikai természettudós, John Muir (1838—1914) ezt írta: „Ha ez egész földgolyóra úgy tekintünk, mint egy nagy, kontinensekkel és szigetekkel tarkított harmatcseppre, mely a többi ragyogó és éneklő csillaggal együtt mozog a térben, akkor a világűr olyan lesz előttünk, mint a szépség végtelen óceánja.”

A Nap más csillagokhoz hasonlóan magfúzióval hozza létre az energiát, mely során a hidrogén héliummá alakul. A tudósok becslései szerint mintegy 100 milliárd galaxis létezik. A világegyetem nagysága és a csillagok termelte energia nagysága minden emberi képzeletet felülmúl.

A csillagok termelte energia Isten zsenialitásának és mindenhatóságának megnyilvánulása. A Biblia a világegyetem energiájának és erejének teremtését egyetlen mondattal írja le: „megteremtette […] a csillagokat is” (Ter 1,16). Az értelem mondja meg nekünk, hogy az egész világegyetemet Isten teremtette: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei” (Zsolt 33,6).

A világűr elképzelhetetlen nagysága, a csodálatos galaxisok és ködrendszerek Isten dicsőségét hirdetik. A felfoghatatlan világegyetem túlszárnyalja megismerési képességeinket, és a Teremtő nagyságának, bölcsességének és szeretetének imádságos csodálatára ösztönöz minket: „Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek” (Zsolt 33,8—9). Napjaink tudománya nem képes meghatározni a világegyetem csillagainak számát. Ahogy azt a Szentírásban olvassuk, a Teremtő az egyetlen, aki „a csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja” (Zsolt 147,4—6).

A csillagok, bolygók, galaxisok megteremtéséhez szükséges mindenhatóság, a tökéletes harmóniájuk fenntartásához szükséges bölcsesség és az egész világegyetem gyönyörűsége — mindez a Teremtő fenségét, bölcsességét és szeretetét mutatja. „Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket. Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet” (Jer 10,12—13).

Az értelem ajándékának köszönhetően képesek vagyunk csodálni a világegyetem nagyságát és szépségét, és mondhatjuk a Teremtőnek: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad” (Zsolt 8,4—6).

Nincs mentségük

A modern tudomány felfedezései egyértelműen rámutatnak arra, hogy a világegyetem egy zseniális Tervező műve, s hogy pontos kezdete van térben és időben. Sir Arthur Eddington brit asztrofizikus (1882—1944) ezt állította: „Véleményem szerint a tudomány fejlettségének jelenlegi szintjén nagyon valószínű az a következtetés, hogy létezik egy univerzális elme vagy Logosz.” Allan Sandage, a Crawford-díjas amerikai csillagász (1926—2010) pedig ezt írja: „Kevéssé tűnik számomra valószínűnek az, hogy egy ilyen rendezett valami létrejöjjön a káoszból. Kell, hogy létezzen valamiféle szervezési szabály. Isten számomra titok, de magyarázat is a létezés csodájára: hogy miért létezik valami a semmi helyett.”

Minden egészségesen mérlegelő és logikusan gondolkodó ember, aki ismeri azt a csodálatra méltó szépséget és pontosságot, mellyel a makro- és a mikrokozmosz működik, arra a következtetésre jut, hogy léteznie kell egy legfőbb Intelligenciának, mely az egész világegyetemet megtervezte, életre hívta és kormányozza. Erre az igazságra emlékeztetnek a Szentírás szövegei: „Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük” (Róm 1,19—20). Kiknek nincs mentségük, ha azt állítják, hogy Isten nem létezik? Szent Pál azt írja, hogy azoknak az embereknek, „akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal” (Róm 1,18).

„Ha pedig az ember eszével képtelen eljutni a mindeneket teremtő Isten fölismerésére, ezt nem annyira az eszköz fogyatékos voltának kell tulajdonítani, hanem inkább az akadálynak, melyet szabad akarata és bűnei állítanak útjába” — magyarázza II. János Pál (Fides et ratio, 19). Szent Pál azt állítja, hogy a bűn rabszolgaságában élő emberek „belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak” (Róm 1,21—22). A Bölcsesség könyvében ezt olvassuk: „Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt […] Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket” (13,1. 5). Szent II. János Pál elmagyarázza, hogy „a Szentírás számára ez az oktalanság az életet fenyegető veszedelem. Az oktalan ugyanis azt képzeli, hogy sokat tud, valójában azonban képtelen tekintetét a szükséges dolgokra fordítani. Ez abban is megakadályozza, hogy rendet tartson elméjében (vö. Péld 1,7),
s önmagával és környezetével a megfelelő módon viselkedjék. Mikor pedig odáig jut, hogy kijelenti: »Nincs Isten« (Zsolt 14,1), világossá válik, mily semmitérő a tudása, s mily távol van a dolgok teljes igazságától, eredetétől és rendeltetésétől”
(Fides et ratio, 18).

Fred Hoyle, az ismert brit csillagász, matematikus és asztrofizikus (1915—2001) azt mondta, hogy az ateisták hite abban, hogy Isten nem létezik, és abban, hogy az első élő sejt véletlenszerűen jött létre, ugyanolyan abszurd és logikátlan, mint az a meggyőződés, hogy egy roncsraktáron keresztülsöprő forgószél létrehozna egy felépített, repülésre kész Boeing 747-et (vö. Fred Hoyle: „Hoyle on evolution”, Nature, 294. kötet, 5837. sz., 1981. november 12., 105. o.).

Az értelem csak egyet mond: hogy létezik a Teremtő Isten. De „a hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka. […] A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett” (Zsid 11,1. 3).

Azért vagyunk képesek megismerni Istent és szeretetkapcsolatra lépni vele, mert maga Isten nyilatkoztatta ki előttünk a teljes igazságot önmagáról, amikor Jézus Krisztusban valóságos emberré vált. „Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat” (1Jn 5,20). Jézus Krisztus kinyilatkoztatta nekünk a teljes igazságot a Szentháromság egy Istenről, aki szeretetkapcsolatra vágyik velünk, valamint arról, hogy „az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek” (Dei verbum, 2). Az értelem természetes fénye csak az első lépés a személyes Istennek, az ég és a föld Teremtőjének megismeréséhez vezető úton. Isten teljes megismerését a szeretetkapcsolat kialakításával csak a szeretetben kiteljesedő hit (vö. Gal 5,6) teszi lehetővé. Ehhez ellene kell mondanunk a bűnnek, mindennap át kell adnunk az életünket Jézusnak az állhatatos ima, a bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség által, és gyakorolnunk kell a keresztény irgalmasságot.