Szeretnék tanúságot tenni a hatodik parancsolattal kapcsolatban. Ha azt nézem, hogy az újságban mennyi cikket olvashatunk ebben a témában, látnom kell, hogy az önkielégítés problémája nagyon sokakat érint. Nem könnyű nyíltan bevallani a bűnömet. Először félelmemet és szégyenérzetemet kellett legyőznöm, végül lustaságomat, hogy megírjam e tanúságtételt.
A problémám körülbelül általános iskola ötödik osztályában jelentkezett először. Sokat fantáziáltam mindenféle szexuális témáról, és ezt csak erősítette a sok, színes pornó és erotikus újság borítója. Amikor újságosbódé mellett mentem el, szememmel rögtön ezeket a lapokat kerestem. Aztán el is kezdtem őket olvasgatni. Kezdődött a „Bravo”-val (ahol különösen azok az oldalak és képek vonzottak, amelyeken félig-meddig levetkőzött hölgyek virítottak), majd folytatódott a „Popcorn”-nal és más hasonló újságokkal. Később a durvább újságok következtek, mint a „CKM”, amely egy nyíltan erotikus lap. És ezzel sajnos még nem volt vége: következett a kemény pornó. Vettem egy újságot és azt mutogattam a haverjaimnak, igyekeztem őket is rábeszélni, hogy vegyenek ők is, el is vittem őket egyszer kirándulni, amiből később botrány lett. Azt hiszem nagyon nyitott voltam (és még most is az vagyok) mindenféle pornográf termékre. És ezt csak egyre jobban mélyítettem azáltal, hogy újabb és újabb ingereket kerestem. Ezt csak most értettem meg. Hála Istennek, hogy kigyógyított mindebből!
Egyszer véletlenül megnéztem egy pornófilmet, amely azóta is kísért. Egyes jeleneteit máig föl tudom idézni. Akkortól kezdve úgy néztem a filmeket, hogy csak az erotikus részeket vártam. Emlékszem, milyen ideges lettem egyszer, amikor az egyik adót (mert a minőséget akartam javítani) éppen egy „akció” elején véletlenül elállítottam. Aztán következtek az internetről letöltött erotikus és pornó képek, amiket sajnos még a haverjaimnak is mutogattam.
Ekkor már nagyon fölgyorsultak az események, ez már függőség volt, a szex és az önkielégítés került a gondolataim középpontjába. Sok lány lett a vágyaim tárgya, de mindegyiküket a kinézetük, a méreteik és… a meztelenségük mértéke alapján ítéltem meg.
(Itt szeretném a lányokat önmérsékletre kérni. Ruházatotok alapján akaratlanul mások „vágyának tárgyává” válhattok. Vannak ennél jobb módszerek is, hogy fölhívjátok magatokra a figyelmet. A férfiak szeme más, mint a nőké. Azért is van ennyi újság a férfiak számára.)
Ezután már minden borzasztó gyorsan következett. Mindig csak azt vártam, hogy egyedül maradjak otthon, mert olyankor nyugodtan tudtam önkielégítést végezni, közben tévét nézni, főleg filmeket, klippeket, divatbemutatókat. Amikor nem voltam egyedül, ugyanezt a fürdőszobában csináltam. Egyre mélyebbre süllyedtem, és naponta már többször is végeztem. A szexfüggőségem egyre nagyobb méreteket öltött. Előfordult egyszer, hogy levetkőztem egy haverom előtt. Már odáig fajult a dolog, hogy homoszexuális és pedofil vágyaim is voltak. Vágyaim netovábbja az volt, hogy pornófilmekben szerepelhessek.
A teljes élvezet érdekében a szex bármelyik formáját vállaltam volna. Ami az egészben a legborzasztóbb, hogy mindez olyan gyorsan történt…
Ma azért adok hálát Istennek, hogy mindebből kigyógyított, már nem is tudom, mi következhetett volna: zoofília, nekrofília, biszexualitás vagy teljes mánia? Elszökhettem volna otthonról, következhetett volna az erőszak vagy a munka a pornóiparban? Belegondolni is rossz, hogy mi következhetett volna még. Istenem, köszönöm!
Tisztátalan gondolatok zavartak még a templomban is. Köszönöm Istenem, hogy anyám segítségével mindvégig kitartottam az imában, a templomba járás terén. Ami az egészben érdekes, hogy bár eleinte nem is tudtam, hogy mindaz, amit teszek bűn, mégsem szóltam senkinek arról, amit csináltam.
Egyszer csak megszólalt a lelkiismeretem. (isteni közbeavatkozás!) Elmondtam mindent anyámnak, aki segített, hogy találkozzam személyesen egy atyával. A találkozó eredménye bűneim Isten előtti megvallása lett, a gyónás szentségében részesültem.
Az első gyónás után nem tartottam ki túl sokáig. Már nem is emlékszem: egy, kettő, talán három nap, és újból vétkeztem. Borzalmasan éreztem magam utána. Nem olyan egyszerű a függőségből kigyógyulni. Megint gyóntam. És megint elestem. Ekkor teljesen megtörtem: megint önkielégítést végeztem és nem mentem gyónni, egyre mélyebbre húzott ez a mocsár, de később megint megnyíltam Isten előtt. Volt egy időszak, amikor a bűnbánat szentségében kétnaponta részesültem, sőt volt, hogy naponta. A pillanatnyi élvezetre való vágy erősebb volt nálam.
Az állandó szentgyónás azért megtette a hatását. Jézus egyre érezhetőbben beköltözött szívembe. A tisztaság időszakai egyre hosszabbak lettek, végül abbahagytam az önkielégítést. Ma, amikor ezt írom, már két éve tisztaságban élek, és ezért hálát adok az irgalmas Istennek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden gondom megoldódott. A bűnös időszak mély nyomott hagyott a lelkemben. Máig érzem a bűn hatásait. A Sátán különböző helyeken, különböző időpontokban (néha ima közben) kísért. Gyenge pillanataimban, amikor egyedül vagyok, éjszaka, lefekvés előtt, sőt amikor sikereket érek el, gyakran próbálja birtokba venni a fantáziámat. Ilyenkor nagyon erősen kell uralkodni gondolataimon. A szemeimen is uralkodnom kell, hogy másképp tudjam az embereket, különösen a nőket szemlélni. Hála annak, hogy Isten kiemelt a mocsárból, most teljesen másképp látom a nőkkel és a szexszel kapcsolatos dolgokat. Tudom, hogy Istennel együtt minden lehetséges. Hiszem, hogy Jézus segít, és ezen dolgozom is, bár néha hatalmába kerít a lustaság.
Jaj, csak ki ne próbálja senki, hogy milyen az önkielégítés! Soha! A függőség nagyon könnyen jön és azzal kezdődik, hogy „csak egyszer”. Tudja ezt mindenki, aki már megtapasztalta ezt. A pillanatnyi öröm nagy kísértés. Néha szinte elborzaszt, hogy milyen sok az erotika, a szemérmetlenség a tévében, az újságokban, a plakátokon; és hogy milyen gyakran téma az önkielégítés és a szex iskolai beszélgetésekben és viccelődésekben.
Értsétek meg, ez függőség! Kijutni belőle tényleg nagyon nehéz. De senki se adja föl a reményt a megtérésre. Nehéz, de ez az egyetlen megoldás. A Sátán gyakran kísért és nehéz neki ellenállni. De ne adjátok fel! Isten mindig megsegít. Ne adja föl a reményt senki sem, mert bárhonnét vissza lehet jönni, függetlenül attól, hogy valaki milyen mélyre süllyedt. De nem szabad túl sokáig gondolkodni, mert közben csak egyre mélyebbre süllyedünk. Nem szabad föladni, imádkozni kell!
Nagy fájdalmat okoz nekem, hogy másokat is megbotránkoztattam. Imádkozom értük is. Gyakran eszembe jut, hogy vajon mit fogok mondani a feleségemnek, nem tudom elképzelni, hogy ebből titkot csináljak. Szeretném neki ajándékozni a tisztaságomat. Még mindig félek az elbukásoktól, ezért kérem, hogy imádkozzanak értem és azokért, akik ebből a függőségből már kigyógyultak vagy még küzdenek vele.
Hálát adok Istennek azért, amit értem tett, hogy megmentett a haláltól, hogy utamra sok értékes embert állított (anyámat, a papokat). Remélem, hogy én is segíteni tudok másoknak. Jézus mindenkinek segít!
Ádám
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!