Szeressétek ellenségeiteket

Vannak helyzetek, amikor Jézus megbocsátásra és ellenségszeretetre vonatkozó parancsa emberi erőn felülinek tűnik. Jézus azonban nem ismer megalkuvást
e  téren.

Így szólít fel minket: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,44—48)

Kérjetek és kaptok

Isten mindenkit feltétel nélküli szeretettel szeret. Azt akarja, hogy elfogadjuk a szeretetét, és megparancsolja, hogy mások iránt is szeretettel legyünk, még az ellenségeink iránt is. Erre csak akkor leszünk képesek, ha hiszünk abban, hogy a gonosz fölötti győzelem egyetlen hatékony módja a mindennapi őszinte imádság, a személyes kapcsolat Krisztussal, valamint Isten szeretetének, a Szentléleknek az elfogadása. Jézus vágyik arra, hogy teljesen megbízzunk benne, és a legjobb barátunknak, életünk legnagyobb kincsének és szerelmének tartsuk őt. Akkor szeretetének erejével képesek leszünk szeretni az ellenségeinket és mindenkinek mindent megbocsátani, úgy, mint ő. A megbocsátás és az ellenségszeretet képessége olyan ajándék, amelyet kétségkívül megkapunk, ha őszintén kérjük. Jézus biztosít minket: „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,9—13).

A szeretet és a megbocsátás képessége annak a gyümölcse, ha a hitünk hiteles, és ha egyesülünk Krisztussal az imában, illetve a szentségekben. A szeretet és a megbocsátás a legteljesebben az imában nyilvánul meg. Mindig imádkoznunk kell azokért, akik megbántottak minket, és akiknek meg kell bocsátanunk. Azt mondhatnánk, hogy az ima a tevékeny szeretet, hiszen így beteljesítjük Jézus szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért” (Lk 6,27—28). Krisztus azt mondja: „Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket” (Mk 11,25).

Ha imádkozni fogsz az ellenségedért vagy olyasvalakiért, akinek meg kell bocsátanod, képzeld el, hogy ott áll mellette Jézus. Imádkozz az alábbi szavakkal: „Uram, Jézus, megbocsátok N. N.-nek (mondd ki annak a nevét, akinek meg akarsz bocsátani), mert te is mindig megbocsátod az én bűneimet. Ugyanolyan szeretettel akarom őt szeretni, mint ahogy te szeretsz engem és őt is. Gyógyítsd meg szívem sebeit, és szabadíts meg minden rossz gondolattól és érzéstől, melyek spontán módon merülnek bennem fel, amikor N. N. (mondd ki a nevét) eszembe jut. Uram, kérlek, győzd le a rosszat szeretettel és megbocsátással, hogy úgy tudjak szeretni és megbocsátani, mint te. Te jobban kívánod a javamat és a boldogságomat, mint én magam, ezért kérlek, hogy én is ugyanezt kívánjam N. N.-nek (mondd ki a nevét). Uram, add, hogy a te szereteted áradjon rá a szívemen keresztül, szabadítsd meg őt minden rossztól, és vezesd el a boldogság teljességére.”

A képzelőerő itt sokat segíthet: amikor eszünkbe jutnak az egyes fájdalmas helyzetek, képzeljük el, hogy Jézus jelen van bennük, és kérjük őt, hogy gyógyítsa meg ezeket a megtört és megromlott kapcsolatokat. Ima közben igyekezz elképzelni Jézust, ahogy ott áll a mellett, akinek meg akarsz bocsátani. Ha így imádkozol, Jézus teljesen meggyógyítja a kapcsolatotokat.

Hasznos, ha felírod egy papírra mindazok nevét, akiknek meg akarsz bocsátani, és mindennap Isten irgalmába ajánlod őket.

Az egyetlen hatékony védelem a gonosz ellen

Megbocsátani nem azt jelenti, hogy valamit elfelejtünk vagy kitörlünk az emlékezetünkből. Nem is azt jelenti, hogy a rosszat cselekvő embert felmentjük a felelősség alól. Az az ember, akinek megbocsátottam, Isten, önmaga és mások előtt továbbra is felelős a bűneiért. Azzal, hogy megbocsátok, nem oldozom fel a vétkest, ezt egyedül Krisztus teheti meg. Nem mentem fel a felelősség alól. Megbocsátani annyit jelent, mint a jóval legyőzni a rosszat,, szeretettel és megbocsátással válaszolni a bántalmakra és az igazságtalanságra. Ez Jézusnak és az ő követőinek a logikája. Ez az egyetlen hatékony védelem a gonosz ellen, különösen az olyan rossz ellen, amelynek elkövetői a bűnbánat és a megtérés legkisebb jelét sem mutatják, s telve vannak „mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek” (Róm 1,29—31). Isten szava egyértelmű: a rossz felett csak szeretettel lehet győzni, és egyedül a megbocsátás erejével lehet védekezni ellene: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. […] Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek« — mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz,inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,14.17—21).

Ha az engem ért bántalomra nem szeretettel és megbocsátással válaszolok, akkor a gonosz uralkodni kezd rajtam — és ez nagy vereség lesz a számomra. A meg nem bocsátás annak a megnyilvánulása, hogy nem a jót akarom; ez a szeretet fordítottja, tehát a gyűlölet egyik formája. Ha a rosszra rosszal, a gyűlöletre gyűlölettel felelek, akkor a bűn szolgájává válok, és megnyitom az utat az ördög előtt, hogy eluralkodjon az életemen. Megszólal az önzésem, és rossz érzelmek kezdenek irányítani engem. Krisztus ezzel szemben arra hív minket, hogy jót kívánjunk egymásnak. Ha valaki igazságtalanul bánt minket, és mi haraggal, fájdalommal, sértettséggel viseltetünk iránta, akkor a gyűlölet kezd uralkodni rajtunk, a gonosz erők eszközévé válunk, melyek lassanként leigáznak és sötétségbe taszítanak minket. De ha szeretettel és megbocsátással felelünk a bántalmakra, akkor megszabadulunk, és a sátánnak nem lesz hozzáférése a szívünkhöz.

A legegészségesebb önfenntartó ösztön

A jelenkori orvostudomány világosan kimondja, hogy a meg nem bocsátás következményei, vagyis a harag, a gyűlölködés, a sértődöttség, a neheztelés és a megkeseredettség, akkora stresszt váltanak ki, hogy a szervezet biokémiai egyensúlyának felborulásához hozzájárulva számos betegség okozói lesznek. Tehát ha megbocsátunk, és nem dédelgetjük a sértődöttség, a szemrehányás, a harag és a neheztelés érzését, orvosi szempontból ez a legegészségesebb önfenntartó ösztön megnyilvánulása. Itt is megmutatkozik az evangélium elveinek igaz volta: ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat a jóval. Ha megbocsátok, akkor nem engedem, hogy a szívembe hatoljanak a gonosz pusztító erői (a gyűlölet, a sértettség, az ellenszenv, a harag), melyek képesek a lelki és a testi egészséget is tönkretenni.

Ha hiszel Jézusnak, az ő szeretetparancsa szerint élsz, és mindenkinek mindent megbocsátasz, akkor Jézus meggyógyít téged, és az ő eszközévé válva segíteni fogsz másokat is meggyógyítani. 

Mikor Jézus a kereszten haldokolt, a legnagyobb gyűlöletre és haragra megbocsátással válaszolt: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Megbocsátani annyit jelent, mint megállni az igazságban, és az eseményeket, a világot és az embereket Jézus szeretetének fényében látni, vagyis olyannak, mint amilyenek a valóságban. Megbocsátani azt jelenti, hogy megengedem Jézusnak, hogy működjön bennem a szeretete, s hogy rajtam keresztül megérintse az ellenségeimet is. A megbocsátás igazi szabadságot hoz, mert egyesíti szenvedésünket Krisztus szenvedésével. Akkor Szent Pállal együtt elmondhatjuk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). A legfontosabb döntés előtt állsz — hogy megbocsátasz-e mindenkinek, aki megbántott téged. Kérd meg Jézust, hogy segítsen e döntésben. Csak ekkor veheti kezdetét életedben a belső gyógyulás és kiengesztelődés folyamata. Jézus arra kér téged, hogy tégy tudatos, akaratból fakadó lépést, és ezt fejezd ki az alábbi szavakkal: „Teljes szívemből meg akarok bocsátani annak, aki megbántott.”

Megtörténhet, hogy rossz érzések támadnak benned. Ebben az esetben döntő fontosságú, hogy az akaratoddal és ne az érzelmeiddel hozz döntést. A megbocsátás az érzelmektől függetlenül valósul meg, már abban a pillanatban, amikor elhatározzuk. Az ezt megnehezítő érzelmeket mindig azonnal, amint jelentkeznek, Jézusnak kell átadni. Mindazoknak, akik Jézussal egyesülve szeretnek és bocsátanak meg, részük van az ördög, a pokol és a halál feletti győzelmében, és már itt a földön megtapasztalják a feltámadás örömét.