Arimateai Józsefnek rövid ideje volt arra, hogy Pilátustól, aki az Antonia várban székelt, elkérje Jézus testét, majd egy római centurióval visszatérjen a Golgotára, hogy az hivatalosan megállapítsa az elítélt halálát. Nem volt tehát idő arra, hogy a testet megmossák, mert az a Törvény bonyolult előírásai szerint túl sokáig tartott volna, és a temetést idejében be kellett fejezni.
Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus temetésekor Arimateai Józsefen kívül ott volt Nikodémus is, aki hozott mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust (Jn 19,39-42).
Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét fedték be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. (Jn 20,3-8).
Szt. János akkor hitt, amikor saját szemével látta a gyolcsokat és a kendőt, melybe Jézus testét göngyölték. A gyolcsok érintetlenül feküdtek ott, alakjukból arra lehetett következtetni, hogy nem a testről tekerte le valaki, hanem hogy a test titokzatos módon áthatolt a gyolcsokon.
Máté, Márk és Lukács azt írták, hogy Jézus testét gyolcsba (sindon) göngyölték. Szt. Lukács azt állítja, hogy Péter a sírban lepleket látott, de nem is említi a kendőt. Szt. János pedig gyolcsról és leplekről ír. A sírban tehát pontosan meg nem határozható gyolcsok és egy kendő volt (görögül soudarion).
Gino Zaninotti, hírneves olasz tudós szerint a görög soudarion (kendő) szó az arámi sodara szóból származik, ami különböző méretű és felhasználású főleg lenvászon anyagot jelent. Jézus testét egy nagy, több mint 4 méter széles, és egy 1 méter hosszú gyolcsba göngyölték. Ez a kendő (sodara) takarta be az egész testét és a fejét, egyik fele alulról, másik fele fölülről. Az így begöngyölt testet még két vászonnal keresztbe is betekerték. A kendőbe göngyölt fej és a lábfejek kilógtak a vászontakarásból.
A feltámadás után, amikor a test „áthatolt” a gyolcsokon, az anyagok összeestek, hiszen már nem volt bennük semmi. A kendőnek (sodara) azon része, ami a fejet takarta nem esett össze, mert az arc és a fejbőr vére megkeményítette az anyagát.
Zaninotti professzor így magyarázza Jézus feltámadás történetének egyik legnehezebben értelmezhető mondatát (Jn 20,7): Péter bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
Az érintetlen gyolcsok látványa, melyekből titokzatos módon „eltűnt” Jézus teste, Szt. Jánosnak elég volt, hogy higgyen a feltámadás tényében (habár ekkor még nem találkozott a feltámadottal).
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!