Híres és elismert tudósként, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, Dr. Simone Morabito nagy eredményt ért el démonikus betegségek dokumentációja terén. Alig 20 évvel ezelőtt még nem hitte, hogy a gonosz lelkek tényleg léteznek, és hogy a démon általi megszállottság is valóság lehet.
Miután azonban orvosi praxisában sokkoló tényekkel találkozott, teljesen megváltozott a véleménye. Azóta elkezdte szisztematikusan dokumentálni azon eseteit, amelyeknél démonok által okozott betegséget talált. Ma már több ördögűzővel is együttdolgozik, és gyakran hívják meg olyan konferenciákra előadni, melyek ezzel a problémakörrel foglalkoznak.
Morabito professzor szerint az az ember, aki önként átadja magát a gonosz erők uralmának, ezzel egyidőben beleegyezik abba is, hogy a sátán birtokba vegye az ő testét és a legmeglepőbb módon tönkre is tehesse azt.
Számos titokzatos betegség, melyek eredetéről semmit sem tud mondani, ill. melyekkel kapcsolatban tehetetlen marad az orvostudomány, valójában a gonosz lelkektől származnak és az ő elképzelhetetlen erejüket bizonyítják. Az ördögűző imádság – amely az egyház megalakulásával egyidős – az egyetlen hatásos fegyver ezekben az esetekben. Dr. Morabito először 20 évvel ezelőtt tapasztalta meg személyesen a Sátán létezését. Ekkor egy tizenkilenc éves diák, Fabio látogatta meg őt rendelőjében a szüleivel. Ránézésre Fabio egy teljesen normális, kedves fiúnak látszott. Mély depresszióról és félelemről panaszkodott, amely gátolta a nyugodt alvásban. Dr. Morabito észrevette, hogy Fabio szülei olykor rémülten tekintenek fiúkra. Fabio szeméből a gyűlölet sugárzott. A megbeszélés alatt egyszer csak valamilyen láthatatlan erő a fiút hirtelen a szülei felé fordította, akik mögötte álltak. „Gyűlölöm az anyám és az apám.” – sziszegte Fabio összeszorított fogakkal. Ezután visszafordult, és mintha semmi sem történt volna, visszatért a normális viselkedése. Nemsokára azonban a rémisztő megnyilvánulás megismétlődött. Nyilvánvalóvá vált Dr. Morabito számára, hogy egy speciális, patológiai viselkedéssel áll szemben. Úgy tűnt a számára, hogy valamely rejtett belső személyes erő kényszeríti Fabiót a bizarr viselkedésre.
Korábban, sokéves elmeorvosi munkássága során nem találkozott hasonlóval, ezért úgy döntött, hogy páciensét alapos pszichoanalitikus vizsgálatnak veti alá. Amint elkezdte a vizsgálatot, Fabio agresszív rángatózásba kezdett. Teljes erőből a falba verte a fejét és embertelen hangon ordítozott. Szörnyű látvány volt. Tapasztalt pszichiáterként Morabito jól tudta, hogy az ilyen erős ütések súlyos agyvérzést okozhatnak. Fabio azonban egyre erősebben és gyakrabban verte a fejét a falba, szinte öngyilkos módon. Morabito öt felnőtt férfi segítségét kérte, hogy le tudják fogni a fiatalt, de így sem sikerült. Ezért a doktor egy igen erős nyugtató injekciót adott be Fabionak, ami egy elefántot is pillanatok alatt elaltatna. Azonban érthetetlen módon, a szer hatástalannak bizonyult. Az erős gyógyszer mit sem ért, Fabio kitépte magát a férfiak karjából és újra a falnak ment ordítva. Mikor később magától lecsillapodott, és doktor Morabito megvizsgálhatta, döbbenten vette tudomásul, hogy a fiú semmilyen sérülést, horzsolást, zúzódást nem szenvedett az őrjöngése alatt. Visszatért Fabio normális viselkedése, mintha mi sem történt volna.
A pszichiáter teljesen tanácstalan volt. Miért nem hatott a nyugtató? Hogyhogy nem okozott semmilyen sérülést a fej sokszori erős falba verése? – kérdezte önmagától.
Eltelt egy hét, Fabio visszatért a következő vizsgálatra. Kezdetben teljesen csendes, nyugodt volt. Rövid beszélgetés után azonban újra rátört a múltkori roham, és fejét ismét ordítozva a falba kezdte verni. Morabito először ismét egy nyugtatóval próbálkozott, még erősebbel, mint a múltkor. De hiába. Katolikus lévén, a doktor tanult az angyalok és ördögök létezéséről az Egyház katekizmusában, azonban ennek sosem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Bár az egyetemi orvosi központban számos furcsa esettel találkozott, amit orvosilag nem tudott megmagyarázni, mégis ez volt az első olyan eset, ahol Dr. Morabito elkezdett komolyan azon gondolkodni, vajon ez a betegség nem az ördögtől való? Hiszen semmilyen emberi szervezet nem tudott volna ellenállni ilyen erős nyugtatószereknek, mint amiket Fabio kapott. S ugyanígy, semmilyen normális ember nem élte volna túl sértetlenül azt az agressziót, amellyel Fabio önmaga ellen fordult, és amellyel fejét erősen a kemény falba verte. A gonosz lélek jelenlétét és tevékenységét gyanítva, Morabito úgy döntött, hogy konzultál egy ördögűző pappal Fabio érdekében. Ez a megbeszélés egy valódi fordulópontot jelentett a doktor életében és orvosi praxisában. Az ördögűzővel folytatott hosszú beszélgetés során végre megértette, hogy sok betegség, amelyet ő korábban kezelt, lehetett démonikus eredetű, és ezek ördögűző imádsággal gyógyíthatóak.
Néhány héttel később, Dr. Morabito egy hasonló, új esettel találkozott. Egy huszonkét éves fiatalasszony, Francesca jött hozzá segítséget kérve. A lány igazán csinos és intelligens volt, egy jómódú és ismert olasz családból származott. Amikor Francesca megérkezett a huszonnyolc éves nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul. Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem!” Morabito úgy érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő, ami terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni, hogy félelmében reszkessen tőle.
Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a gonosz erő, ami a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Mindig képes volt fenntartani a szükséges távolságot, együttérzéssel és szánalommal fordulni feléjük. Ebben az esetben azonban legszívesebben megszökött volna a rendelőjéből. Nagy nehézségek árán felkelt a székéből és az ajtón kiszólt egy ügyvéd barátjának, hogy jöjjön be. Francesca azonban újra rákiáltott: „Azt akarom, hogy te hipnotizálj engem!” Az orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézushoz kezdett imádkozni. Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint imádkozni kezdett, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, Morabito doktor félelmei elmúltak, helyreállt a lelki nyugalma és az önbizalma, s most már ő uralta a helyzetet.
Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. Ekkor tudta meg, hogy Francesca problémái azóta nőnek folyamatosan, mióta egy sátánista szekta alkalmait látogatja. Fekete miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak tűnt úgy, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, falütések és jajgatások hallatszódtak és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak.
Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. Mialatt a pszichiáter Morabito doktor a nővérével beszélt, Francesca az ajtó mögött ordított a dühtől. „Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!” – kiáltotta s közben ököllel verte a falat. Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, de Morabito nyugodt hangon szólt hozzá: „Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni.” „Te nyomorult!” – ordított vissza a lány. – „Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz.” Ezt követően Dr. Morabito felhívta a lány szüleit és azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz. Szörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több ördögűzésre volt szüksége, hogy visszakaphassa a normális életét.
Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all’inferno, Edizioni Segno, 2004