Felnőtt férfi vagyok, 25 éve élek házasságban. Feleségemmel három gyermeket nevelünk. Minden fiatal olvasót csak biztatni tudok, a házasság előtti tisztaság megőrzésére, melynek fontosságát néhány évvel ezelőtt éreztem át, teljes egészében.
Fiatal emberként ismertük meg egymást feleségemmel. Ő 16 éves volt, én 17.
Akkoriban az én életstílusom messze volt az evangéliumi alapoktól, amelyeket nem is ismertem. Vallásomat évek óta nem gyakoroltam, nem jártam hittanra, nem részesültem a bérmálás szentségében, ellentétben a korombeliekkel.
Ismerettségünk első hónapjaiban az én hozzáállásom a hithez és a vallás gyakorlásához nem változott. Kapcsolatunk további idejében, a barátnőm rábeszélésére elkezdtem a vasárnapi misékre járni. Ennek nem éreztem szükségét, nem meggyőződésből mentem el, egyszerűen vele akartam lenni.
Csak sok év elmúltával változott meg az én beállítottságom, pozitív irányban Isten iránt.
Érzelmeink kibontakozása, elmélyedése szelíd lassúsággal haladt, természetes módon. Sok szabad időt töltöttünk együtt, örülve egymás jelenlétének.
Kényszert éreztünk arra, hogy gyengédséget mutassunk ki egymás iránt, de tudatában voltunk a tisztaság megőrzésének fontosságával, amit kölcsönösen nagy értéknek tartottuk. Ezt megerősítette az a tény, hogy egyikünk sem „járt” előtte másokkal. Természetesen nem volt könnyű, de nem engedtünk az érzelmeknek.
Így jutottunk el, öt év után, az esküvőnk előtti gyónáshoz, ahol nem kellett szégyenkeznünk a hatodik parancsolat elleni vétek miatt. Természetes volt számunkra, hogy ez a dolgok rendje és Isten nagyszerű ajándékának tartottuk.
Az Ő nagyságáról, házasságunk 20 év utáni időszakában bizonyosodtam be.
Teológiai tanulmányaim befejezése után, hittan tanárként dolgoztam egy szakközépiskolában. Az érettségiző osztályokban sok időt szántam a házasságra való felkészülés témájára és a tisztaság megőrzésének szükségességére.
Egyik tanuló kérdésre nyújtotta fel karját és megkédezte:
„Önnek a jegyességben sikerült betartani a tisztaságot a házasság megkötéséig?”
Szívesen fogadtam ezt a sokat feltett kérdést, mert tanúbizonyságot tudtam tenni.
Békésen válaszoltam: „Nézd az arcomat – ha rossz lenne a lelkiismeretem, elvörösödtem volna, de nem fogtok pírt látni arcomon. Abban az időben barátnőmmel, későbbi jegyesemmel, kitartottunk a hatodik parancs mellett.”
Büszkén és örömmel mondtam ezt és akkor hirtelen eljutott a tudatomig, hogy az utolsó padban ül az én 18 éves lányom, aki ebbe az osztályba jár. Előtte sohasem volt alkalom, hogy erről a lányommal beszéljek. Most a barátnője kérdésének köszönhetően nyilvánosan tanúságot tehettem tisztaságunkról. A másodperc része alatt mély meghatódottságot és örömet éreztem. Megértettem, hogy ezért a pillanatért édemes volt megőrizni a tisztaságot.
Hazatérve elmeséltem feleségemnek az eseményt, mely ajándékot, házasságunk megkötése után 20 évvel értékeltük igazán. Szeretett, fiatal barátaim! Nagyon buzdítalak benneteket a házasság előtti tisztaság megőrzésére Jézus jelenlétével, hogy a jövőben ez lehessen a legerősebb bizonyíték gyermekeitek számára, az ilyen magatartás elfogadásához.
Idős barátotok
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!