Boldogok a tiszta szívűek 

„Mi történt a »Ne paráználkodj!« paranccsal az életünkben? — kérdezte Szent II. János Pál. — A házastársaknak valóban fontos az, hogy gyermekeik tiszta szülőkből szülessenek? Magunkban hordozzuk-e az érzést, hogy az emberi test a feltámadásra hivatott, s hogy kötelességünk gondoskodni a méltósága megőrzéséről?

Képesek vagyunk-e tudatosítani, hogy az emberi szexualitás annak a hallatlan bizalomnak a bizonyítéka, mellyel Isten az ember iránt viseltetik, a férfi és a nő iránt, és törekszünk-e arra, hogy el ne áruljuk Isten bizalmát? Nem feledkezünk-e meg arról, hogy minden ember személy, s hogy nem szabad a másikat a tárgy szintjére alacsonyítani, amelyre érzéki vággyal tekinthetünk, vagy amelyet csak úgy használhatunk?” (Łomża, 1991. 6. 4.)

Szent II. János Pál a pontifikátusának első öt éve alatt a szerdai katekéziseken az emberi test teológiájáról beszélt, magyarázta az Isten által kinyilatkoztatott igazságot az emberi szexualitás értelmének témájában. Amikor az Úristen megteremtette az embert, a szívébe belehelyezte az elpusztíthatatlan szeretet iránti vágyat. Csakis az ilyen szeretet képes kielégíteni a boldogság elérése iránti vágyunkat. Ezért az Úr Jézus arra szólít fel minket, hogy fogadjuk el a szeretetét, és úgy szeressük egymást, ahogy ő szeret minket. Ez különleges módon valósul meg a férfi és a nő intim szeretetében, melyet Krisztus megpecsétel a házasság szentségének jelével. Jézus azt mondja: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19,6). Az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan, és mint szentség, a Legszentebb Háromság képévé és ikonjává válik. Isten tervében a nemi aktus egyedül a házastársak számára van fenntartva, hogy ily módon részt vegyenek a Szentháromság életében és szeretetében.

Az Úr azt akarja, hogy a nemi aktussal a személy a testi és lelki gazdagságának őszinte odaajándékozását fejezze ki a házastárs személyének, hogy ez a házasság szentségének szent jele legyen, egymás megszentelésének forrása. A nemi aktus ilyesfajta megélése csak a szentségi házasságban lehetséges, amikor a házastársak a megszentelő kegyelem állapotában vannak, tehát ha tiszta a szívük. Isten emlékeztet minket arra, hogy a szeretet a legfontosabb, míg az érzéki gyönyört és az érzelmeket alá kell rendelni a szeretet törvényének, vagyis az ő parancsainak. Ebből következik, hogy a tisztátalanság bűnei nagy károkat okoznak az ember lelki életében, mert megölik a szeretetet, elmélyítik az önzést, és az embert az örök kárhozat útjára vezetik. „Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát” (1Kor 6,9—10).

Különösen is súlyos bűnnek számítanak: a házastársak hűtlensége, a házasság előtti nem élet, a homoszexuális tettek, a pornónézés, az orális szex, a fogamzásgátlás. A szexuális élvezet minden tudatos és szándékos önkielégítéssel, pettinggel és hasonlókkal végzett kiváltása tönkreteszi a szeretetet és elmélyíti az önzést. Ezek a cselekedetek áthágják Isten parancsolatait, ellentétben állnak az őszinte önajándékozással, az önző énközpontúság tettei, melyek az embert az önzés poklába vezetik, függővé teszik a szexuális élvezettől, és ugyanúgy rabbá teszik, mint a kábítószer és az alkohol. Halálos bűnök, mert tönkreteszik a tiszta szív ajándékát, romlásba döntik az embert, a lelki halál állapotába és a gonosz erők rabságába taszítva őt.

Szent II. János Pál a test teológiájában felráz minket a lelki merevségből. Tanítása sokak számára annak az igazságnak a felfedezése, hogy a valódi szeretet és szabadság nem létezhet erkölcsi rend és a szív tisztasága nélkül. „A halál civilizációja tönkre akarja tenni a szív tisztaságát — figyelmeztetett II. János Pál pápa. — Egyik módszere az, hogy az emberi magatartásnak azt az értékét forgatja ki, melyet a tisztaság erényének nevezünk. Ez egy nagyon veszélyes jelenség, mert a támadás a gyermekek és az ifjúság érzékeny lelkiismeretét célozza. Az a civilizáció, mely így megsebzi, sőt megöli az emberek közti helyes kapcsolatot, a halál civilizációja, mert az ember nem élhet igazi szeretet nélkül” (Sandomierz, 1999. 6. 12.).

Keljetek fel, menjünk!

Mindazokat, akik a hit útján elcsüggednek, Szent II. János Pál így hívja: „Keljetek föl, menjünk!”, és megnyugtatja őket: „Isten szeretete nem tesz ránk olyan terhet, melyet ne tudnánk elhordozni, és nem állít olyan követelményeket, melyeket
ne tudnánk teljesíteni, de ha hív, eljön a szükséges segítséggel” [Keljetek fel, menjünk!]. Ahhoz, hogy mindennap a hit útján járjunk, önfegyelemre van szükségünk. Napirendet kell meghatároznunk, és azt következetesen be kell tartanunk. A napirendben időt kell kijelölni az imára, a Krisztussal szemtől szemben töltött időre, a munkára és mások szolgálatára, de a kellő pihenésre is. Minden feladatba, munkába és imába bele kell tennünk az egész szívünket. Igényesnek kell lennünk önmagunkkal szemben, le kell győznünk az önzésünket, mely az ellankadt igyekezetben, a lustaságban és az önmagunk iránti engedékenységben nyilvánul meg.

Hogyan? Az akarat döntésével kényszerítenünk kell magunkat a cselekvésre, az imára, a munkára és más feladatokra, legfőképpen akkor, amikor a legkevesebb kedvünk van hozzá. Ha az ember a gyöngesége és a bukásai ellenére is mindig felkel, és a parancsolatok és az evangélium útján jár, megismerve és teljesítve Isten akaratát, akkor lehetővé teszi Krisztusnak, hogy alakítsa az emberségét és megszabadítsa a szívét az önzéstől.

Minden lelki erőnk az imából fakad. Az imában, a bűnbánat szentségében és a szentáldozásban megengedjük Jézusnak, hogy megváltoztassa a szívünket, megszabadítson a bűntől, és képessé tegyen a szeretetre. Ezért azok, akik elhanyagolják az imát, nagy kárt okoznak maguknak, mivel így elkorcsosodik és elhal a lelki életük, és védtelenek lesznek a gonosz erők támadásaival szemben.

Ha a hit útján akarunk járni, egészen konkrétan meg kell határoznunk az imára szánt időt: a rózsafüzérre, az Isteni Irgalmasság rózsafüzérére, a Szentírásról való elmélkedésre, a szentségimádásra vagy az imádság más formáira. Soha nem menthet fel az imádságtól az, hogy rosszkedvem van vagy rosszul érzem magam. Amikor nincs kedvem imádkozni, épp akkor kell kétszer olyan hosszan imádkoznom, felajánlva Jézusnak a kedvetlenségemet és a rosszkedvemet. Az ima iránti kedvetlenség és az ima későbbre halasztása a gonosz lélek felettébb alattomos és veszélyes kísértései. Tudatában kell lennünk ezeknek a kísértéseknek, és határozottan el kell utasítanunk őket.

A lelki életünkről való gondoskodásból nem szabad kihagynunk a rendszeres, lehetőleg havi gyónást. Ajánlatos állandó gyóntatót találni. Nagyon fontos az alábbi fogadalom: „Uram, Jézus, ígérem, hogy mindig igyekezni fogok a megszentelő kegyelem állapotában élni, de ha súlyosan vétkeznék, azonnal hozzád megyek, hogy megszabadíts a bűntől a kiengesztelődés szentségében.”

Szent II. János Pál egész élete egyértelműen tanúságot tesz arról, hogy az életében minden „az Oltáriszentségben elrejtett Krisztus lábánál” kezdődött. Életszentségének titka épp az imádság. Naponta több órát is szentelt neki. A szentmisének, az imának és az elmélkedésnek köszönhetően szeretetet, bölcsességet, ismeretet és erőt merített Krisztusból, mert Krisztus az egyedüli forrás, „benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse” (Kol 2,3). Krakkóban töltött idejére emlékezve a Szentatya ezt írta: „A házi kápolnában nemcsak imádkoztam, de üldögéltem és írtam is. Itt írtam a könyveimet, többek között A személy és a tett című művemet is.

Meggyőződésem, hogy a kápolna az a hely, ahol különleges sugallatok érkeznek. Hatalmas kiváltság, ha a Jelenlét jelenlétében lakozhatunk és dolgozhatunk — olyan ez, mint egy roppant mágnes. Egy nagyon jó, már elhunyt barátom, André Frossard az Isten létezik, én találkoztam vele című könyvében nagyon mélyen fejezte ki ennek a Jelenlétnek az erejét és szépségét. De nem is mindig szükséges fizikailag átmenni a kápolnába ahhoz, hogy lélekben az Oltáriszentség terébe lépjünk” (Wstańcie, chodźmy!, 116. o.).

Tiszta Szívek Mozgalma

Szent II. János Pál ma még nagyobb erővel szólít meg minket, mint a földi élete során tette. Ránk hagyott lelki öröksége által szól hozzánk, hogy ne féljük megnyitni Krisztus előtt a szívünk ajtaját, hogy kitartóan haladjunk az életszentség útján, bízzunk végtelen irgalmában, és fogadjuk el a tiszta szív ajándékát. Az Úr Jézus ezt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8). Csak azok az emberek boldogok, vagyis áldottak, akiknek tiszta a szívük, tehát azok, akik a megszentelő kegyelem állapotában vannak. Tiszta szív nélkül nem leszünk képesek szeretni és nem érjük el a mennyországot. Ezért a legfontosabb feladatunk a földön az életszentségben való megérlelődés, a tiszta szív ajándékának megszerzése.

Nincs valódi szeretet a Krisztussal való egyesülés nélkül, tiszta szív nélkül, a megszentelő kegyelemben való megmaradás nélkül. Ha valaki halálos bűnben marad, akkor a lelki halál állapotában van, és a gonosz erők leigázták őt. Az ilyen ember nem képes szeretni, mert elszakadt a szeretet egyetlen forrásától, Jézustól, és szívében csak az erős érzelmek és a testi vágyak uralkodnak.

Az Úr Jézus arra hív téged, hogy bízd rá a szívedet, hogy meggyógyítsa a „tiszta szívek klinikáján”, hogy tisztává, szabaddá tegye a szívedet, képessé a szeretetre. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha minden erődből ragaszkodsz Jézushoz, ha együttműködsz vele, ha megengeded neki, hogy felemeljen minden bukásból, és meggyógyítsa az összes lelki sebedet a bűnbánat szentségében, az Oltáriszentségben és a mindennapi kitartó imában.

Ki léphet be a Tiszta Szívek Mozgalmába? Mindenki, aki Jézusra akarja bízni a szíve gyógyítását, és tőle akar megtanulni tiszta szeretettel szeretni.

Mik a követelmények? Őszinte elhatározás betartani a felajánló imában lévő összes kötelezettséget, főleg azt, hogy mindennap imádkozz, olvasd a Szentírást, minden súlyos bűnből azonnal kelj fel a kiengesztelődés szentségében, és a rendszeresen alakítsd jellemed olyan napirend kidolgozásával és következetes betartásával, melyben állandó helye lesz az imának, a munkának és a pihenésnek.

Mikor és hogyan léphetsz be a Tiszta Szívek Mozgalmába? Bármikor! Előbb menj el gyónni, és miután magadhoz vetted Jézust az Oltáriszentségben, add át neki a szívedet a felajánló ima szavaival!

Kérünk, hogy tudasd velünk, ha belépsz a TSZM-be, hogy beírhassunk a Tiszta szívek könyvébe, és elküldhessük neked személyre szóló áldásunkat. Ne feledd el mindennap elimádkozni a felajánló imát, és tartsd szem előtt, hogy a Szeressétek Egymást! magazin a TSZM tagjainak formációs magazinja az egész világon (már 23 nyelven adjuk ki), ezért a TSZM tagjai kötelesek rendszeresen olvasni a folyóiratot. Légy felelős a környezeted, a hazád és a világ evangelizációjáért. Ehhez felhasználhatod a Szeressétek Egymást! magazint. A Szűzanya, a főszerkesztőnk, arra kér benneteket, hogy írjátok meg és küldjétek el nekünk tanúságtételeiteket. Osszátok meg másokkal is a hit kincsét és azt, hogy mit tett Isten a ti életetekben!

A feltámadt Krisztus töltsön el minket szeretettel és békével!
Imáimról biztosítva mindnyájatokat, Krisztus áldásával
Mieczysław Piotrowski SChr
és a szerkesztők közössége