Eucharisztikus csoda Lengyelországban

Az eucharisztikus csodák által Jézus a lelki fásultságból ébresztget minket, és arra buzdít: higgyünk abban, hogy ő valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.

Az Egyház által 2016. április 10-én nyilvánosságra hozott legújabb eucharisztikus csoda Délnyugat-Lengyelországban, a legnicai Szent Jácint-templomban történt. Amikor a Krisztusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétébe vetett hit gyengül vagy elhal, akkor Urunk és Üdvözítőnk jelek és csodák által erősíti meg az Eucharisztiára vonatkozó tanítását, és így a megtérésre hív minket. Amikor Jézus az utolsó vacsorán az Eucharisztiát megalapította, nem azt mondta, hogy a kenyér és a bor jelképek, hanem hogy az ő teste és vére. Amikor kezébe vette a kenyeret, egyértelműen mondta: „Ez az én testem”, a borral teli kehelyről pedig: „Ez az én vérem” (vö. Mt 26,26—28). Miután a pap a szentmisén kimondja az átváltoztatás szavait, megmarad a kenyér és a bor anyagi természete, de a lényegük csodás, érzékekkel felfoghatatlan lelki változáson megy át.

Az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikában II. János Pál azt írta, hogy az Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java” (EE 1). Kihangsúlyozta, hogy az Eucharisztia ajándék, „mert Krisztus önmagát, saját személyét a maga szent emberségében, és egész üdvözítő művét adja benne. […] Amikor az Egyház az Eucharisztiát, Ura halálának és föltámadásának emlékezetét ünnepli, az üdvösség e központi eseménye valóságosan megjelenik és »megvalósítja üdvösségünk művét«. A megváltó keresztáldozat annyira döntő jelentőségű az emberi nem üdvössége számára, hogy Jézus Krisztus csak azután hajtotta végre és csak azután tért vissza az Atyához, hogy ránk hagyott egy eszközt, mely által úgy részesedhetünk az áldozatban, mintha bemutatásakor jelen lettünk volna. Így minden egyes hívő részt vehet benne és részesedhet kimeríthetetlen gyümölcseiből” (EE 11).

Eucharisztikus csoda Legnicában

2013. december 25-én, az Úr születésének ünnepén, a legnicai Szent Jácint-templomban az első reggeli szentmisén az Oltáriszentséget osztó pap véletlenül a földre ejtett egy átváltoztatott szentostyát. Azonnal felvette, és az ilyen helyzetekre vonatkozó szabályok szerint beletette egy vízzel teli kehelybe, majd elhelyezte a szentségházban. A szentostya a vízben általában néhány nap alatt teljesen feloldódik, ám ez az ostya ismeretlen okokból nem oldódott fel. Január 4-én az egyik pap vörös elszíneződést vett észre az ostya felszínének 1/5-én.
A helyi plébános, Andrzej Ziombra, másnap tájékoztatta az esetről az akkori helyi püspököt, Stefan Cichyt, mire ő elrendelte, hogy a szentostyát további két héten át figyeljék.

Tizennégy nap elteltével a szentostya fehér része feloldódott a vízben. Csak az elszíneződött rész maradt meg, mely úgy nézett ki, mint egy 1,5 × 0,5 cm-es alvadék. Kivették a vízből, és a korporáléra helyezve visszatették a szentségházba. A püspök bizottságot hívott össze ennek a titokzatos esetnek a tisztázására. Az egyházi bizottság tagjai felkérték a Wrocławi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Tanszékének szakértőit, hogy vizsgálat céljából mintákat vegyenek. Így hát a tudósok 2014. január 26-án 15 mintát vettek. A wrocławi kutatók vizsgálata kizárta, hogy a vörös elszíneződés baktériumok vagy gombák hatására keletkezett volna. A minták kórszövettani vizsgálata kimutatta, hogy egyes részek szívizomra emlékeztetnek. Ám a kutatók DNS-t nem találtak.

Az egyházi bizottság úgy döntött, hogy modernebb kutatási eszközökkel rendelkező tudományos intézetet keres, ezért a Szczecini Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Tanszékéhez fordult, ahol a kiváló patomorfológus, Mirosław Parafiniuk professzor vezetésével a legmodernebb kutatási technológiákat használják. Az ottani tudósok az emberi maradványok genetikai azonosításával foglalkoznak, többek között a hitleri és a kommunista rendszer alatt meggyilkolt lengyel nemzeti hősök azonosításával.

Parafiniuk professzor és kutatócsoportja megvizsgálta a wrocławi intézet által analizált mintákat. Egy speciális filterekkel ellátott UV-mikroszkóp segítségével a mintákban emberi szívizomrostokat figyeltek meg, melyek töredezett állagúak voltak, ami agóniára utal. Ez a tudományosan megmagyarázhatatlan felfedezés megdöbbentette a szakértőket. A vizsgálat eredménye nem hagy kétséget afelől, hogy agónia állapotában lévő szívizomszövetről van szó. Az Igazságügyi Orvostani Intézet jelentésében ezt olvassuk: „A kórszövettani kép szövettöredékeket mutat, melyek harántcsíkolt izom rostjait tartalmazzák. […] Egészében véve […] leginkább szívizomra hasonlít […] olyan elváltozásokkal, melyek gyakran a haláltusa kísérőjelenségei. A genetikai vizsgálat emberi eredetű szövetre utal.”

2016 januárjában a jelenlegi legnicai püspök, Zbigniew Kiernikowski a vatikáni Hittani Kongregáció elé tárta a két vizsgálat tudományos eredményeit. 2016 nagyhetében kapta meg a választ, melyben a Kongregáció megállapítja, hogy tudományos és erkölcsi szinten is biztosnak tűnik, hogy természetfölötti esetről van szó. Egyúttal engedélyezték, hogy a híveket is informálják az eucharisztikus csodáról, és hogy elkészítsék a nyilvános kultusz helyszínét.

Mons. Kiernikowski 2016. április 10-én tudatta a hívekkel az eucharisztikus csodát. A püspöki levélben többek között ezt olvashatjuk: „Ez év januárjában az egész esetet a Hittani Kongregáció elé tártam. Az Apostoli Szentszék ajánlása értelmében ma arra utasítom Andrzej Ziombra plébánost, hogy megfelelő helyet készítsen elő az ereklyék kiállítására, hogy a hívek leróhassák a tiszteletüket. Egyúttal kérem, hogy biztosítsanak a látogatók számára megfelelő tájékoztatást, valamint végezzenek rendszeres katekézist, mely segíti a hívők helyes hozzáállását az eucharisztikus kultuszt illetően. Ezenkívül elrendelem, hogy vezessenek egy könyvet az esetlegesen előforduló kegyelmek és egyéb természetfölötti jellegű események feljegyzésére. Remélem, hogy mindez hozzájárul az eucharisztikus tisztelet elmélyítéséhez, és gyümölcsöző lesz majd az idelátogató hívek életében. Ezt a rendkívüli jelet úgy értékeljük, mint az emberekhez mélyen lehajló Isten jóságának és szeretetének megnyilvánulását.”

A szív, mely szenved és haldoklik

A tudósok megállapították, hogy a legnicai szentostya elszíneződött része emberi szívizomszövet a haláltusa pillanatában. Ezzel a csodás jellel tán nem Jézus Krisztus szólít fel rendkívüli módon mindannyiunkat, hogy valóban higgyünk abban, hogy minden egyes szentmisén jelenvalóvá válik kínszenvedésének, halálának és feltámadásának titka? Jézus más csodás jelekkel is megmutatja, hogy valóságosan jelen van az Oltáriszentségben: ez történt a lengyelországi Sokółkában, az argentin fővárosban, Buenos Airesben és az olaszországi Lancianóban is. Ezek az események feltűnően hasonlítanak egymásra.

A sokółkai eucharisztikus csoda 2008. október 12-én történt a Páduai Szt. Antal-templomban. Az áldoztató pap leejtett egy szentostyát az oltár lépcsőjére, majd a vasculumba (vízzel telt edénybe) tette. Október 19-én észrevette, hogy a fehér szentostya közepe vérző testté változott. Az érsek kérésére a Białystoki Orvostudományi Egyetem két kiváló tudósa mintákat vett a szentostyából, s megvizsgálta őket.

Sobaniec-Łotowska professzor és Sulkowski professzor két különálló, egymástól független kórszövettani vizsgálatot végzett a mintán, a tudományos eljárásoknak megfelelően. A két, egymástól független vizsgálat eredménye tökéletesen megegyezett: a titokzatos anyag, amelyre a szentostya egy része változott, minden kétséget kizáróan emberi szívizomszövet, mely él, nagyon szenved, agonizál, mintha infarktus előtti állapotban lenne.

A tudósok ezt írták: „Ilyen változások csak olyan rostokban keletkeznek, melyek nem haltak el, és a szívizom gyors összehúzódásairól tanúskodnak a halál előtti agónia állapotában […]. A szentostya középső része szívizomszövetté változott, miközben a fehér szentostya maradék részével elválaszthatatlan egységet alkot. […] Ezt a rendkívüli, titokzatos jelenséget, ahogy a fehér ostya anyaga átmegy az emberi szívizomszövetbe, fénymikroszkópokkal és transzmissziós elektronmikroszkóppal is megfigyelték, megvizsgálták és lefényképezték. Arról tanúskodik, hogy nem történt emberi beavatkozás.” E csodás jel által Jézus Krisztus tapinthatóan rámutat arra a valóságra, hogy kínszenvedése, halála és feltámadása minden szentmisében jelenvalóvá válik.

Csodálatos következtetésre jutottak a Buenos Aires-i eucharisztikus csodát vizsgáló tudósok is. 1996. augusztus 18-án az argentin főváros egyik templomában a szentmise végén az egyik hívő a templom hátsó részében lévő mécsestartóra dobott megszentségtelenített szentostyára hívta fel a pap, Alejandro Pezet figyelmét. A pap felvette a szentostyát, vízzel telt edénybe helyezte, és betette a szentségházba. Amikor a szentségházat augusztus 26-án kinyitotta, megdöbbenve vette tudomásul, hogy a megszentségtelenített ostya vérző anyaggá változott. A pap azonnal értesítette a történtekről Bergoglio bíborost, ő pedig elrendelte, hogy a dolgot tartsák titokban, és türelmesen várjanak. A bíboros parancsára a tudósok csak 1999. október 5-én vettek mintát az ostyából. A mintát New Yorkba küldték vizsgálatra. Hogy a vizsgálat eredményeit ne befolyásolják, a New York-i tudósokat nem tájékoztatták a minta eredetéről. Az amerikai kutatócsoportot dr. Frederick Zugibe, az ismert New York-i kardiológus és igazságügyi orvosszakértő vezette. A tudományos vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgált anyag valódi emberi test és vér, melyekben emberi DNS van jelen. A kutatás eredményeiről szóló jelentésben többek közt ezt olvashatjuk: „A vizsgált anyag annak a szívizomnak a része, mely a bal szívkamra falában található, a szívsövény közelében. Ez az izom felelős a szívösszehúzódásokért. […] A szívizom gyulladás állapotában van, mivel sok fehérvérsejt található benne. Ez azt jelenti, hogy a szív a mintavétel pillanatában élt. Állítom, hogy a szív élt, ugyanis a fehérvérsejtek az élő szervezeten kívül elhalnak. Szükségük van a szervezetre, hogy életben tartsa őket. A fehérvérsejtek jelenléte tehát arra utal, hogy a szív a mintavétel pillanatában élt. Sőt mi több, ezek a fehérvérsejtek behatoltak a szövetbe, ami arra mutat rá, hogy ez a szív szenvedett – mint pl. olyasvalaki szíve, akit erősen mellkason ütöttek.”

Ebben az esetben is hatalmas jelet kaptunk: „Szív, amely él és nagyon szenved.”

Lanciano

Az egyik legismertebb eucharisztikus csoda a 8. században Olaszországban, Lancianóban történt. Az egyik szerzetes hitbeli válságot élt át a szentmise bemutatása közben. Ahogy azt a korabeli krónikák írják, az átváltoztatás után a szentostya emberi szívvé, a bor pedig vérré változott a szerzetes és a jelenlévők szeme láttára.

Az 1971. március 4-én befejeződött tudományos vizsgálat eredményei alátámasztották a hagyományt. Tudományos szempontból a csodás szentostyában jelen van a teljes emberi szív. Megvan benne minden, ami alkotja. A vizsgálat kimutatta, hogy egy kiszáradt szívről van szó, melyen nyoma sincs vágásnak. A szövetek belsejében élő fehérjék találhatók. Tudományosan megmagyarázhatatlan módon fennmaradt öt alvadt vérrög is. A vizsgálat kimutatta, hogy valódi, AB vércsoportú vérről van szó. A tudósok a torinói leplen is ugyanezt a vércsoportot mutatták ki.

A szentostyában rejtezem

Az eucharisztikus csodák által Jézus megmutatja nekünk, mi számunkra a legnagyobb kincs: ő maga, aki kínszenvedése, halála és feltámadása titka által mindig jelen van az Oltáriszentségben.

Amikor magunkhoz vesszük őt a szentáldozásban, Szentlelke hatalmával átalakít minket, és részesít a Legszentebb Háromság életében és szeretetében. Ezért ezt mondja nekünk: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. […] élni fog általam, aki engem eszik. […] Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él” (Jn 6, 53. 57—58).

Alicja Lenczewska misztikusnak a következő szavakat mondta arról, hogy valóságosan, ugyanakkor elrejtve van jelen az Eucharisztiában:

„Rejtőzködöm, hogy ajándékom nagysága ne igázzon le. Azt akarom, hogy olyan boldogok legyetek, amilyet ember nem képes elképzelni és átélni. Az emberiség egész történelmét és minden egyes ember történetét úgy irányítom, hogy felkészüljetek a velem való egyesülésre az örökkévalóságban. Most az imában, az életem fölötti elmélkedésben, az igémben, a korábban és a folyamatosan adott jeleimben találkozhattok velem. A legkifejezőbb jel az Eucharisztiában való jelenlétem. A szentostyában rejtőzöm, és amikor magatokhoz veszitek, lelketek találkozik velem, az élővel és igazzal, bár az elme és a testi érzékek számára rejtettel.

Csak a szerető és bizalomteljes szív ismerhet és érinthet meg engem — a gyermeki szív. Minél nagyobb a hit és a szeretet, annál erősebb a velem való egyesülés, és annál mélyebb a megismerés. Kerüld az Eucharisztia közömbös, nem tudatos vételét! Ez nagy bűn, szeretetemnek és a Golgotán ontott véremből született ajándékomnak a megszentségtelenítése. Gyermekem, mily nagyon el kell rejtőznöm, hogy lelkedet el ne égessem szeretetem tüzével, testedet meg ne öljem atyai gyengédségem erejével! Hiszen én annyira szeretek, és annyira vágyom arra, hogy szeressenek!”

Az Eucharisztiában üdvösségünk egész titka megjelenítődik: Krisztus kínszenvedése, halála és feltámadása. Jézus Krisztus ezt mondja: „Minden, amitek van, és amik vagytok, az én szeretetem ajándéka. Abszolút minden. Lázadásaitok és hálátlanságtok ellenére is szeretlek benneteket, várom, hogy visszatérjetek, és szüntelenül feláldozom önmagamat, hogy megmentselek titeket. Örök áldozat ez, mivel állandóan tart. Időn kívüli és időtlen áldozat. Benne éltek és lélegeztek. Ez ment meg titeket életetek minden pillanatában.”