Bár a teológia legkiválóbb hallgatója volt Kfifanban, egy könyvet sem írt. E libanoni remetéről azt mondják, hogy élete minden pillanatát Krisztussal töltötte be, követve őt a kereszt és az Isten irgalmassága iránti csodálat útján.
Szent Charbel (ejtsd: Sarbel) a világ elől teljesen elrejtőzve élt. Kortársai azt mondták, hogy „Istentől megrészegült” volt. Olyannyira engedte Jézusnak, hogy teljesen átalakítsa a szívét, hogy jelenléte látható jelévé vált. Az Úr ma is látványos lelki és testi gyógyításokat visz végbe a közbenjárására az egész világon. Szent Charbel tökéletesen teljesítette Krisztus parancsát: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?” (Lk 9,23—25)
1898 karácsonyának vigíliáján bekövetkezett halála után Charbelt egy közös sírba temették. Így végződött földi élete. De már a temetése utáni első éjjelen is titokzatos, ragyogó fénysugarak áradtak ki a sírból. A szerzetesek ezért úgy döntöttek, hogy kiveszik elhunyt testvérük testét. A kihantolás közben megállapították, hogy Charbel teste nem bomlott fel. Puha volt, mintha élne, és bőven folyt belőle a vér és a víz verejték formájában.
Charbel boldoggá avatásának folyamata 1927-ben kezdődött. 1950-ig a testéből szivárgó folyadék újra megtöltötte a vaskoporsót, olyan bőségesen, hogy a koporsó rozsdásodni kezdett. A szerzetesek újra úgy döntöttek, hogy kinyitják a koporsót, és az „olajat” átöntik egy nagy edénybe. A három hónap alatt, míg a szent teste ki volt téve nyilvános tiszteletre, 3800 csoda történt a közbenjárására. A szerzetesek minden alkalommal hálaadó körmenetet tartottak az Oltáriszentséggel Charbel cellájába, a remetelakba. A Szent Charbel közbenjárására történt csodák dokumentálásáért felelős Louis Matar atya azt mondja, hogy a körmenetet mindig a kolostor harangjainak zúgása kísérte.
Istennek semmi sem lehetetlen
A Szeressétek Egymást! szerkesztőségének tagjai ellátogattak az annajai kolostorba. Louis atya egy csodálatos történetet mesélt el nekik, mely egy hónappal azelőtt történt. Egy jelenleg Hollandiában élő bejrúti asszír családnak egy nagyon beteg kislánya született, Iliana. A gyermek nyitott koponyával, elmozdult orral született, süketnéma, vak és béna volt. Három és fél év alatt a kétségbeesett szülők több mint száz szakorvost látogattak végig vele. Iliana apja végül úgy döntött, hogy a lányát Bejrútba viszi a nagymamához, akiről tudta, hogy sokat imádkozott Szent Charbelhez. A nagymama késlekedés nélkül elindult az annajai Szent Charbel-remetelakba az unokájával. Útközben buzgón könyörgött csodáért. Amikor a remetelak előtti parkolóba értek, és kinyitották az autó ajtaját, a gyermek egyedül ment az autótól a szent cellájába! A nagymama a többi zarándokkal együtt felment a hegy csúcsára, miközben egész idő alatt buzgón könyörgött a szenthez, hogy a gyógyítás csodája menjen végbe. A remetelakban elmondott ima után az unokájával együtt visszatért Bejrútba. Éjjel Ilianának megjelent álmában Szent Charbel, rátette a kezét a szemére, a fülére, az orrára és a szájára, és egész éjjel szírül beszélgetett vele. Amikor a kislány reggel felébredt, kiderült, hogy teljesen egészséges! Látott, hallott, és beszélni is tudott. A koponyája összenőtt, az orra kiegyenesedett. Iliana apja azonnal fogta a gyermeket, felült az első gépre, és a lányával együtt visszatért Hollandiába. Elmentek azokhoz az orvosokhoz, akik azelőtt sikertelenül kezelték a gyermeket. Mindegyikük elámult a történteken. Az apa fogta Iliana összes leletét, és az egész családjával együtt újra Libanonba repült, hogy megköszönje Istennek a lánya csodás gyógyulását, melyet Szent Charbel közbenjárására vitt végbe.
Egy másik csoda magát Louis atyát érinti. Néhány évvel ezelőtt ez a szerzetes a Szent Charbel-remetelakban bemutatott szentmise közben váratlanul elveszítette az eszméletét. A helyszínen volt egy másik pap is, aki azonnal feladta neki a betegek kenetét, mivel biztos volt benne, hogy meghalt. Ezután Louis atyát azonnal kórházba vitték. A vérkeringése leállt, nem tudták kitapintani a pulzusát. Az orvos a kolostor elöljárójának a beleegyezését kérte a szívműtétbe, de végül a koszorúérfestés mellett döntött. Az előrehaladott érelmeszesedés azonban megakadályozta a műszert abban, hogy másfél centiméternél mélyebbre hatoljon a comb ütőerébe. Az orvosok gyógyszert adtak a betegnek, majd elkezdték tisztítani az ütőeret, s több mint 70 darabnyi lerakódást vettek ki kis kövecsek formájában. Sajnos, az egyik nem jött ki, és megállította a vérkeringést a szervezetben. Az orvosok tehetetlenek voltak. A jelen lévő szerzeteseknek megmondták, hogy Louis atya meghalt: a vérkeringése leállt, és a kép a képernyőn elsötétedett. Amikor a szerzetesek meghallották, hogy Louis atya meghalt, egyhangúlag felkiáltottak: „Szent Charbel!” Abban a pillanatban a képernyő bekapcsolt, az erek csodás módon szabaddá váltak, a vérkeringés megindult, és a halott életre kelt. Louis atya azt mondja, hogy új életet kapott Istentől, hogy többet imádkozzon, vezekeljen, és beszéljen azokról a csodákról, melyek Szent Charbel közbenjárására történtek.
A boldoggá és a szentté avatáshoz szükséges csodák
Charbel boldoggáavatási eljárása során két csoda lett dokumentálva és a Vatikánba küldve.
Az első Iskandar Obeid, egy Baabdatból származó libanoni kovács gyógyulása volt. 1937-ben egy baleset következtében megsérült az egyik szeme, és arra a szemére meg is vakult. A kezelőorvosa megállapította, hogy a szemét megtámadó betegség a másik, még egészséges szemét is veszélyezteti, ezért azt tanácsolta neki, hogy operáltassa ki a beteg szemét. Hasonló tanácsot adott egy másik, bejrúti szakember is. Iskandar nem akarta alávetni magát a műtétnek, és hittel várt egy jelet, hogy elmenjen-e Szent Charbel sírjához gyógyulásért könyörögni. Kitartóan imádkozott, míg egy éjszaka megjelent neki Szent Charbel, és azt mondta neki, hogy menjen el az annajai kolostorba. Annajában Iskandar az egész napot imádságban töltötte, mígnem elaludt a szent sírja mellett. Akkor fájdalmat kezdett érezni a szemében. Úgy döntött, hogy másnap visszatér Baabdatba, mivel a fájdalom a szemében elviselhetetlen mértékűre fokozódott. Végül egy kis időre sikerült elaludnia. Álmában meglátott egy szerzetest, aki valamiféle port kent a szemébe, és ezt mondta: „Nagyon sokat fogsz szenvedni, de meggyógyulsz”, majd eltűnt. Iskandar egy feliratot pillantott meg a földön: „Isten szolgája, Charbel”. Amikor felébredt, az egészséges szemét eltakarta egy kendővel, majd a szent képére nézett, s egészen tisztán látta a másik, a balesetben megvakult szemével. Az orvosok kivizsgálták, és megállapították, hogy Iskandar képes látni a gyógyult szemére annak ellenére, hogy teljes mértékben károsodott a retinája.
A boldoggá avatás folyamán történt másik csoda Marie Abel Qoumari nővér gyógyulása volt. Marie nővér Hammanából származott, és a Szent Szívek Nővéreinek rendjéhez tartozott. A rendbe 1929-ben lépett be. Néhány év múlva gyomorbántalmak kezdték el kínozni. Mindent kihányt, amit csak megevett. Az orvosok megállapították, hogy gyomorfekélye van, ezenkívül úgy össze van nőve a mája, az epehólyagja és az egyik veséje, hogy mindezek egyetlen működésképtelen szervet alkotnak. A négyórás műtét sem hozott javulást. A szerzetes nővér továbbra sem volt képes enni, és a fájdalma egyre fokozódott. Ráadásul a csontjai is fájni kezdtek, megbénult a jobb keze, és a fogaival is gondjai voltak. Csak bottal volt képes járni. Tudta, hogy közeleg a halála. Amikor hallott a Szent Charbel közbenjárására történt csodákról, buzgón könyörögni kezdett hozzá a gyógyulásért. Akkor Charbel megjelent az álmában, és megáldotta őt. Marie nővér ekkor nővértársaival úgy döntött, hogy elmennek Annajába. Nagyon rossz állapotban utazott oda, ezért azonnal Szent Charbel sírjához fektették őt. Egyik pillanatban kinyújtotta kezét a síremlék felé. Imádság közben meglátta a sírkövön a „Charbel” nevet, melyet csillogó verejtékcseppek vettek körül. Belemártotta a zsebkendőjét ebbe a folyadékba, és hittel megkente vele a beteg testtájékot. Abban a pillanatban mintha elektromos áram ment volna keresztül a hátán, és járni kezdett! Teljesen meggyógyult Szent Charbel közbenjárására.
VI. Pál pápa 1965. december 5-én avatta boldoggá Charbelt. A II. Vatikáni Zsinat betetőzése volt ez, melyen az összes keresztény egyház és más vallások képviselői is jelen voltak. Charbelnak az egész világra kiható mennyei küldetését látva ez az esemény prófétai lett.
A boldoggá avatás napján is csoda történt, s ez hozzájárult Charbel szentté avatásához, amire 12 évvel később, 1977. október 9-én került sor. A szent sírjához ellátogatott egy rákos beteg, Mariam Assaf Awad. A rákos sejtek által megtámadott májának és beleinek operációja után a nyakát is megműtötték. A sebészeti beavatkozások azonban nem hozták meg a várt eredményt, és a rák Mariam manduláját is megtámadta. Az asszony elutasította a további kezelést, és Szent Charbelhez könyörgött, hogy vagy gyógyítsa meg, vagy adjon neki erőt a betegség elviseléséhez. „Szent Charbel, nem gyógyítasz meg ebből a betegségből? Hiszen te olyan nagy szent vagy, aki gyógyulást esd ki a vakoknak és a bénáknak. Ha meggyógyulok ebből a betegségből, elmegyek hálát adni a szentélyedbe” — mondta. Az ima után másnap Mariam egészségesen ébredt, s aztán el is ment köszönetet mondani Szent Charbel szentélyébe.
A maroniták június harmadik vasárnapján ünneplik Szent Charbel emléknapját. 2015. június 21-étől 2016. április 2-áig a kolostor könyveibe 88 csodát jegyeztek fel, melyből 12 nem megkereszteltekkel történt — muzulmánokkal, szunnitákkal, síitákkal, drúzokkal és alavitákkal. A gyógyulások száma ma meghaladja a 26 000-et.
Szent Charbel nagy alázatában a jelek és csodák által a feltámadt Krisztusra irányítja figyelmünket, aki szüntelenül jelen van a bűnbánat szentségében és az Oltáriszentségben. A megtérésre hív minket, és arra, hogy radikálisan szakítsunk minden bűnnel, hiszen belőlük fakad minden baja az embernek. Elmagyarázza, hogy a gyógyulásnak elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen rábízzuk magunkat Isten irgalmasságára, állhatatosan imádkozunk mindennap, azonnal felkelünk minden bűnből a kiengesztelődés szentségében, és minél gyakrabban magunkhoz vesszük Jézust a szentáldozásban.
Álmában meglátott egy szerzetest, aki valamiféle port kent a szemébe, és ezt mondta: „Nagyon sokat fogsz szenvedni, de meggyógyulsz”, majd eltűnt. Iskandar egy feliratot pillantott meg a földön: „Isten szolgája, Charbel”
Vérkeringése leállt, és a kép a képernyőn elsötétedett. Amikor a szerzetesek meghallották, hogy Louis atya meghalt, egyhangúlag felkiáltottak:
Szent Charbel szavai az Eucharisztiáról:
Az emberek csodákat akarnak látni, melyek segítenék őket, hogy higgyenek, üzeneteket akarnak hallani, melyek tanítanák őket, konkrét utat akarnak találni, melyen elérnék az üdvösséget és a boldogságot. De hiszen nekünk van egy csodánk — az Eucharisztia, van egy jelünk — a kereszt, van üzenetünk — az evangélium, és üdvösségünk is van — melyet az Egyházban találunk meg.
A legnagyobb és legfontosabb csoda az Eucharisztia, Krisztus teste, a húsvéti Bárány, aki elveszi a világ bűneit, maga az élő Isten, aki feltámadt a halálból.
Ne keress üdvösséget Krisztus Egyházán kívül! Ne fáraszd magad az Eucharisztiánál látszólag nagyobb csodák kergetésével! Tartsd magad távol a hamis mágiától, mely ürességbe taszít téged!
Csak a kereszt, az Egyház, az evangélium és az Eucharisztia révén válhatsz szentté.
Tetszik a weboldalunkon megjelenő tartalom?
Támogass minket!