Az újonnan Felfedezett Eucharisztia

Amikor az Egyház az Eucharisztiát bemutatja az Úr halálának és feltámadásának emlékére, ez a megváltás központi eseménye, valóban létezik és a „Megváltásnak titka rejlik benne.” Ez az áldozat olyan mértékben jelentős az emberiség számára, hogy Jézus megalapította és csak azután tért vissza az Atya házába, miután részvételi lehetőséget biztosított nekünk benne. Ilyen módon minden hívő részt vehet és meríthet gyümölcseinek végtelenségéből. (II.János Pál: Enciklika az Eucharisztiáról)

Catalina Rivas, bolíviai stigmatizált, misztikus tapasztalatai által az Úr Jézus és az Istenanya tanítani kíván bennünket, hogyan kell gyümölcsözően részt venni a megváltásunk legnagyobb történésében, amely jelen van minden szentmisében.

Katalin a következőket írta: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, amikor szentmisére mentem, az érsek és a celebráló papok már elindultak a sekrestyéből. Az Istenanya így szólt hozzám finom, édes, női hangon: Ma tanulási napod lesz. Azt kívánom, hogy nagyon erősen figyelj arra, amit megtapasztalsz, azért,hogy az egész emberiséggel osztozkodj majd ezen. Az első , amire felfigyeltem, a távolból jövő, gyönyörű éneklő hangok kórusa volt.

Időnként a zene közeledett, majd távolodott, mint a szél suhogása. Az érsek elkezdte a szentmisét és amikor a közgyónáshoz ért, Mária szólt: A szíved belsejéből kérd az Urat, hogy bocsássa meg bűneidet, melyekkel megbántottad őt! Ilyen módon méltóképpen veszel részt abban a kiváltságban, amit a szetmise ad neked.

Azt gondoltam, hiszen a kegyelem állapotában vagyok, tegnap gyóntam. Az Istenanya válaszolt: Gondolod, hogy tegnap óta nem bántottad meg az Urat? Engedd, hogy felelevenítsek néhány történetet (…) és azt mondod, hogy nem bántottad meg Istent? Utolsó pillanatban érkeztél, amikor a celebránsok menete már elindult bemutatni a szentmisét (…) és részt akarsz benne venni felkészülés nélkül…

Miért jöttök ti mindannyian az utolsó pillanatban? Korábban kell érkeznetek, hogy imádkozzatok és kérnetek az Urat, hogy küldje el a Szentlelket, Aki megajándékoz békével, hogy megtisztítson benneteket az evilági lélektől, a nyugtalanságotoktól, problémáitoktól és szétszórtságotoktól. Ő megteszi, hogy képesek legyetek átélni azt a szent pillanatot (…) Hiszen ez a legnagyobb csoda! Jöjjetek átélni azt a pillanatot, amelyben a legmagasztosabb Isten a legnagyobb ajándékot adja nektek, ti pedig nem tudjátok ezt értékelni.

Mivel ünnepi mise volt, felcsendült a „Dicsőség”… Az Istenanya ezt mondta: Dicsőítsd és áldd a Szentháromságot teljes szívedből és érezd, hogy egyik teremtménye vagy!

Következett az igeliturgia és Mária kérte, ismételjem: Uram, ma a Te szavadra fogok hallgatni és bőséges gyümölcsöt hozok. Kérem a Szentlelket, hogy tisztítsa meg szívem belsejét, hogy a Te szavad növekedjen és erősödjön benne.

Ezután a legszentebb Szűz ezt mondta: Azt akarom, hogy figyelj az olvasmányokra és a homiliára! Ne felejtsd el azt, amit a Biblia mond: az Isten szava nem tér vissza, amíg nem hoz gyümölcsöt. Ha figyelmesen fogsz hallgatni, egy része benned marad. Kötelességed lenne egész nap felidézni azokat a szavakat melyek benyomást keltettek benned. Lehet, hogy néha csak két versszak lesz ez, máskor az egész evangéliumi olvasmány, olykor csak egy szó. Ízleld ezeket egész napon át és a te részeddé válik. Az élet megváltozik, ha engeditek, hogy az Isten szava a személyt megváltoztassa.

Ezután a felajánlás következett és az Istenanya így szólt: Így imádkozz:Uram, felajánlom magamat, amilyen vagyok, mindenemet, amim van és amivel bírok. Mindezt a Te kezedbe teszem le. Mindenható Isten! A Te Fiad érdemei által változtassál át engem. Kérem ezt családomért, jótevőimért, minden emberért, akik ellenünk harcolnak és akik magukat imáimba ajánlották.

Hirtelen a padokból alakok kezdtek felemelkedni, akiket előbb nem láttam. Úgy tünt fel, hogy a székesegyházban lévő személyek közvetlen szomszédságából más személyek álltak fel és a templom nyomban megtelt fiatal, szép emberekkel. Csillogó, fehér ruhában voltak és elindultak a középhajó felé a főoltárhoz. Az Istenanya ezt mondta: Ezek az Örangyalok. Minden személyhez tartozik egy, aki a templomban van. Ebben a pillanatban a te Őrangyalod viszi az Úr oltára elé a te ajándékodat és kéréseidet.

Nagyon szép, majdnem női arcvonásaik voltak. A magasságuk, a test felépítése, a kezeik férfiasak voltak, mezítlábuk nem érintette a földet. Néhányan arany tálat vittek valamivel, amiből tiszta, fény áradt. A Legszentebb Szűz ezt mondta: Ezek azoknak az embereknek az Őrangyalai, akik a szentmisét sok szándékra ajánlják fel és akik tudatában vannak annak, mit jelent a celebráció. Ők tudják, mit kell felajánlani az Úrnak. Ajánld fel magadat most (…) Ajánld fel bánataidat, fájdalmaidat, reménységeidet, szomorúságaidat, kéréseidet! Emlékezz arra, hogy a szentmise végtelen értékkel bír. Erre való tekintettel bőkezű légy a felajánlásban és kérésekben.

Az első angyalok után következők indultak, akiknek üres volt a kezük. Istenanya ezt mondta: Ők azoknak az embereknek az Őrangyalai, akik itt vannak ugyan, de soha semmit sem ajánlottak fel. Nem érdekeltek a szentmise átélésében és nincs mit felajánlaniuk az Úr oltára előtt.

A menet végén azok az angyalok jöttek, akik meglehetősen szomorúak voltak. Kezük imára kulcsolva, lehorgaszott fejjel, lesújtó tekintettel mentek. Mária szava: Azoknak az embereknek az Őrangyalai ezek, akik csak kötelességből jöttek misére, de nem kívánnak részt venni a szentmisében. Ezek az angyalok nem tudnak semmit sem letenni az oltárra, csak saját imádásukat. (…) Ne szomorítsd az Őrangyalodat!

Sokat kérj, ne csak magadnak, de mindenki számára! Emlékezz arra, hogy az Úrnak az az áldozat tetszik legjobban, amikor saját magadat ajánlod fel, úgy, hogy Jézus saját édemei által tudjon átváltoztatni téged. Mit tudsz saját magadból felajánlani az Atyának? Ürességedet és bűneidet. Az Atyának tetszenek az adományok, Jézus érdemeivel összekapcsolva.

Prefáció utolsó része következett, amikor a hívek imádkozzák: szent, szent, szent…

Hirtelen minden eltünt, ami a celebránsok mögött volt. Az érsek bal oldala mögött az angyalok ezrei jelentek meg. Tunikába voltak öltözve, hasonlóan a papok és ministránsok fehér ruhájához. Mindannyian letérdeltek, imádságra összetett kézzel, fejüket lehajtva fejezték ki tiszteletüket. Gyönyörű zene hallatszott, mintha sok kórus énekelne az emberekkel együtt: Szent, szent, szent…

Következett az áldozati rész. Csoda, a csodák felett – pillanata. Az érsek mögött nagy, emberi sokaság jelent meg. Mindenki egyfoma, pasztell színű tunikában volt, arcuk sugárott az örömtől. Úgy tünt fel, hogy különböző korúak, (nem tudom miért?) de arcuk ránctalan és boldog volt. Letérdeltek, mint előbb a szent, szent, szentre.

Az Istenanya ezt mondta: Ezek a szentek és boldogok. Köztük vannak rokonaid lelkei is, akik örülnek az Isten látásának. Utána megláttam az Istenanyát az érsek jobb oldalánál, egy lépésnyire mögötte.

A padló felett állt, világos ruhában, mint a fénylő víz. A Legszentebb Szűz összetett kézzel, figyelmes tisztelettel nézte a celebránst, onnan beszélt hozzám csendesen, nem nézve rám, egyenesen a szívembe: Úgye csodálkozol, hogy állva látsz engem a celebráns mögött? Így kell lennie! (…) Az egész szeretetben, amelyet Fiamtól kapok, soha nem kaptam meg azt a méltóságot, amelyet papjainak adott:

A papság ajándékát, az Eucharisztia mindennapi csodájának jelenlétéhez. Ez okból mély tiszteletet érzek a papság iránt és a csoda iránt, amit Isten a szolgálatuk áltat tett. Ez késztet engem arra, hogy mögöttük legyek.

Az oltár előtt, szürke, emberi alakok jelentek meg, felemelt karokkal. Mária mondta: Ezek a tisztítótűzben lévő áldott lelkek, akik imáitokra várnak, hogy befejeződjön a megtisztulásuk. Szüntelenül imádkozzatok értük ! Ők imádkozhatnak értetek, de saját magukért nem. Nektek kell imádkozni értük, hogy kijussanak a tisztítótűzből és Istennel legyenek, örökké örülhessenek az Isten jelenlétének.

Mária hozzátette: Most láttad, hogy itt vagyok egész idő alatt. Az emberek zarándokolnak oda, ahol megjelentem. Ez jó a kegyelmek szempontjából, amelyeket ott kapnak, de egyik jelenésem helyén sem vagyok jobban jelen, mint a szentmisében. Mindig itt találsz engem az oltár lábánál, ahol az Eucharisztia lakik. A tabernákulum lábánál az angyalokkal vagyok együtt, mivel mindig Jézussal vagyok.

Az Anya gyönyörű arcát látva a sok sugárzó arccal együtt, összekulcsolt kezekkel, csodára várva, ami szünet nélkül megismétlődik, úgy éreztem magam, mintha a mennyekben lennék.

Gondolj arra, hogy vannak emberek, akik ilyen pillanatban beszélgetnek. Szomorúan bevallom, hogy sok ember lógó kézzel áll, mintha magával egyenlő embernek adna tiszteletet. Mondd el mindenkinek, hogy az ember akkor igaz ember, amikor Isten előtt térdel! – tette hozzá Mária.

A celebráns az átváltoztatás szavait mondta. Normál magasságú ember volt, de hirtelen nőni kezdett és természetes fény vette körül az arcát, melytől nem tudtam megnézni vonásait. Amikor felemelte az Ostyát, megláttam a kezeit. Külső oldalon fénnyel világítottak. Itt Jézus volt ! Ebben a pillanatban az Ostya nőni kezdett és nagy lett. Megjelent Jézus arca, amely a népre tekintett. Ösztönösen le akartam hajtani fejemet, de az Istenanya ezt mondta: Ne nézz le! Emeld fel szemeidet és imádjad Őt! Nézz Rá és ismételd a fatimai imádságot: Uram, hiszek Benned és imádlak Téged, remélek Benned és szeretlek Téged… (…) Most mondd el Neki, mennyire szereted, és hódolj a Királyok Királya előtt!

Úgy éreztem, hogy egyetlen személy vagyok, akire az óriási Ostyából néz, de megértettem, hogy Ő a határtalan szeretettel minden emberre néz. A celebráns letette az oltárra az Ostyát és visszatért a normális méretekhez.

Amikor a boráldozatot mutatta be, világosság lett, a templom falai és mennyezete eltünt. Hirtelen megláttam lebegve Jézust a keresztfán. Imádtam arcát, összevert vállait, megsebzett testét. A mell jobb oldalán seb volt, melyből balra vér fröccsent ki és valami, ami vízre emlékeztetett, de nagyon fényes volt. Úgy tünt fel, hogy ez a fénysugár a hívőkre ereszkedik le. Ebben a pillanatban megszólalt az Istenanya: Ez a csoda a csodák felett, ahogy előbb mondtam. Az Úr nincs hozzákötve sem időhöz, sem helyhez. Az áldozatkor, Jézus az egész sokaságot a Kálvária lábaihoz viszi, a kereszrefeszítés pillanatában.

Amikor a Miatyánkot imádkoztuk volna, első alkalommal szólt hozzám Jézus: Várj! Azt akarom, hogy legmélyebb bensődből imádkozzál, amennyire csak tudsz!

Emlékezz arra a személye, vagy személyekre, akik legjobban megbántottak az életben, úgy, hogy a szíveddel körülveszed őket és elmondod nekik: Jézus Krisztus nevében megbocsátok nektek és nyugalmat kívánok! Jézus nevében kérem, bocsássatok meg nekem és kívánjátok a békét! Amennyiben az a személy megérdemli ezt a békét, megkapja és jobban lesz. Amennyiben nem, a béke visszatér a te szívedbe. Nem akarom, hogy békét ajánlj fel, vagy fogadj el, ha először saját szívedben nem tudsz megbocsájtani és megtapasztalni a békét. Vigyázz, mit teszel! – mondta az Úr Jézus. Ismételd a Miatyánkot: bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. Ha megbocsájtasz ugyan, de felejteni nem tudsz – ahogy sok ember teszi – feltételeket szabsz Isten bocsánatának. Mondd: csak úgy bocsáss meg nekem, ahogy én képes vagyok megbocsátani, de nem jobban.

Az érsek mondta:” áldj meg bennünket békével és egységgel!” – majd: „béke legyen veletek!” Hirtelen megláttam, hogy amikor a béke jelét átadták egymásnak az emberek, némelyiknél intenzív fény keletkezett. Jézus igazi ölelését éreztem ebben a fényben. Ő megölelt engem és átadta saját békéjét, mivel ebben a pillanatban képes voltam megbocsájtani és szívemből teljesen kitörölni minden fájdalmat, amit az emberekkel szemben tápláltam. Jézus osztozni szeretne velünk az öröm pillanatában, saját békéjét adva nekünk.

A celebránsok az áldozáshoz készültek. Amikor az érsek áldozott, az Istenanya ezt mondta: Ismételd utánam: Uram, áldd meg papjaidat, segítsd őket, tisztítsd meg őket, szeresd őket, oltalmazd és támogasd őket szeretetddel!

Az emberek elhagyták padjaikat, hogy a szent áldozáshoz járuljanak. A találkozás nagy pillanata következett.

Az Úr így szólt hozám: Várj egy kicsit! Akarom, hogy láss valamit.

Belső impulzusra egy bizonyos személyre tekintettem, aki a szentmise előtt gyónt. Amikor a pap nyelvére tette az ostyát, fény villant fel, amely átjárta ezt a személyt, hátán át körbe ölelte, vállai körül, a feje búbjáig. Az Úr ezt mondta: Igy örvendezek mikor meglelem a lelket, aki tiszta szívvel jön, hogy befogadjon engem. Jézus hangja boldog volt. Mikor áldozni mentem, így szólt hozzám:

Az Utosó Vacsora velem,a közelség legnagyobb pillanata. Ebben az órában olyan valamit rendeltem el, ami az emberek szemében a legnagyobb őrültségnek számított – a szeretet rabja lettem. Megalapítottam az Eucharisztiát, hogy veletek maradjak a világ végéig, mivel az én szeretetem nem viselte volna el, hogy árvák maradjatok, Ti, akiket az életemnél jobban szeretek.

Visszatérve helyemre letérdeltem és az Úr hangját hallottam: Figyelj! Ezután az előttem ülő nő imádságát hallottam, aki már áldozott. Jézus szomorú hanggal szólt:

Megjegyezted az imádságát? Egyszer sem mondta, hogy szeret engem. Egyszer sem köszönte meg az ajándékot amit adtam neki. Istenségemmel lehajoltam az ő szegény emberségéhez, hogy magamhoz vonzzam őt. Egyszer sem mondta, hogy köszönöm Uram! Imája csak kérések litániája volt. Így cselekednek majdnem mindannyian, aki jönnek befogadni engem. Szeretetből meghaltam és feltámadtam.

Szeretetből várlak benneteket és szeretetből maradok veletek. (…) Nem számoltok azzal hogy szükségem van a szeretetekre. Emlékezzetek arra, hogy a szeretet koldusa vagyok ebben a magasztos órában.

Amikor a celebráns az áldást osztotta volna, az Istenanya szólt: Szorgalmas légy és figyelj! (…) Valami jelet teszel áldáskor a keresztvetés helyett. Ne feledd, hogy ez a keresztvetés az utolsó lehet az életedben, amit a pap azáldással ad. Amikor a templomból elindulsz nem tudhatod, meghalsz-e, vagy sem? Nem tudhatod, hogy kapsz-e más paptól áldást! Ezek az olajjal felkent kezek a Szentháromság nevében adják az áldást neked. Ezért teljes tisztelettel vesd a keresztet, úgy, mintha az utolsó lenne az életedben!

Jézus azt kérte, hogy maradjunk Vele néhány percre a szentmise után. Ne távozz sietve a szentmise után! Maradj pár percre az én társaságomban! Örülj neki és engedd, hogy én is örüljek a tiednek!

Megkérdeztem Őt: „Uram, milyen sokáig maradsz velünk szentáldozs után?

Egész idő alatt, ameddig te velem akarsz maradni. – válaszolta. Ha hozzám akarsz szólni kötelességeid végzése alatt, téged hallgatlak. Mindig veled vagyok. Te hagysz el előbb engem! Elindulsz szentmise után és úgy véled, kötelességedet letetted. Nem gondolod, hogy a te családi életedben szeretnék osztozkodni, legalább vasárnap, az Úr napján? (…) Minden tudok. Olvasok az emberi szívek legmélyebb titkaiban. Nagyon örülök, amikor saját életedről szólsz, amikor engeded, hogy részt vegyek benne családtagként, legjobb barátként. Mennyi sok kegyelmet veszítenek el az emberek, nem hagyva helyet nekem az életükben!

Jézus azt mondta: Túl kellene tennetek erényekben az angyaloknál és arkangyaloknál mivel nekik nem adatott meg, táplálékként befogadni engem, mint nektek! Ők egy cseppet isznak a forrásból, nektek, akik befogadtok engem, egy egész óceán áll rendelkezéstekre.

Egy más dolog, amiről az Úr beszélt nekem, azokról az emberekről szólt, akik megszokásból találkoznak Vele. E rutin által, teljesen közömbösek lesznek, semmit nem tudnak Jézusnak mondani, amikor befogadják Őt a szentáldozásban.

Azt is mondta, hogy sok felszentelt lélek, akik elvesztették lelkesedésüket a Vele való találkozásban, hivatásukat szakmának tekintik.

Ezután Jézus, a befogadott szentáldozás gyümölcseiről beszélt. Vannak emberek, akik naponta áldoznak, több órát imádkoznak, de életükben nem történik átalakulás. Az Eucharisztiában kapott ajándékok a megtérés gyümölcseit kell, hogy hozzák, amelyek a magatartásban, a felebarát iránti, irgalmas cselekedetekben ismerhetők fel.