Genderforradalom

Akik az irányadó médiában és a politikusok által propagált modern genderideológiában hisznek, nem ismerik annak valós arcát.

Őket manipulálja a média leginkább. Nem tudják, hova vezet a genderideológia, és milyen következményekkel jár a társadalom számára. Ezért fontos, hogy valós információkat kapjanak, melyek megmutatják nekik, hogy miről is van szó valójában.

Demográfiai katasztrófa

A demográfiai katasztrófa a genderideológia első következménye. A szex és az önzés uralmában élő emberek nem akarnak gyerekeket, képtelenek a hűségre és a házasságra. Még soha ezelőtt nem volt ilyen a helyzet: sok szex és kevés gyerek. Egyre kevesebb a házasság, egyre kevesebb család van, egyre kevesebb gyermek és egyre több abortusz… Európa egyes részei nyilvánosházzá váltak. És Európa kihalóban van.

„Az élet pokol”

A homoideológia és a genderideológia a homoszexualitás egyenrangúságát hangoztatják: ahogy egyenjogúak a férfiak és a nők, a feketék és a fehérek, a barnák és a szőkék, ugyanúgy egyenrangúak a homoszexuálisok, a heteroszexuálisok, a transzszexuálisok stb. A homoszexualitás azonban valójában egy a számos patologikus elváltozás közül.

Látva a homoszexuális életmód gyümölcseit el kell mondanunk, hogy a homoszexualitás egy zavar, nem pedig egyenértékű életmód. Ezt tanúsítják az alapvető orvosi tények, melyeket a homoideológia hívei és a szolgálatukban lévő média szándékosan figyelmen kívül hagynak. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a különböző országokban, köztük Németországban és Nagy-Britanniában megvalósult AIDS-kutatás azt bizonyítja, hogy a betegek többsége meleg. Németországban a melegek az AIDS-betegek 60%-át teszik ki, hasonló a helyzet az Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában és mindenütt, ahol hasonló kutatást végeztek. Miről tanúskodnak ezek az arányok?

Azt várnánk, hogy a homoszexuálisoknak is csak az 1%-a lesz AIDS-es, mivel ilyen a melegek százalékaránya a társadalomban. A kutatásból viszont az derült ki, hogy annak valószínűsége, hogy egy meleg AIDS-et kap, 60-szor nagyobb, mint egy heteroszexuális férfi esetében. És ez a német férfiakra is érvényes, akiknek 30%-a prostituáltakhoz jár (ennek ellenére a heteroszexuális német férfiak az AIDS-betegeknek csak 40%-át teszik ki). Ezek a számok a homoszexuális életmód borzalmas következményeiről tanúskodnak, melyek az egészségi állapotukra nézve is tragikusak. 

Más statisztikák azt bizonyítják, hogy egy átlagos homoszexuális ember 10-20 évvel rövidebb ideig él, mint egy heteroszexuális, sokkal gyakrabban szenved nemi betegségektől, és szintúgy sokkal gyakrabban vet véget önkezével az életének. Az ilyen emberek élete nagyon szomorúan, sőt drámaian végződik. Az angol „gay” (’vidám’) megnevezés egy nagy hazugság.

Az ismert francia szerzetes pap, Daniel Ange atya a múltban televíziós beszélgetést vezetett a melegekkel. Egyenes adásban ezek az emberek valóban elragadóak voltak, de a műsor után az egyikük, egy fiatal fiú ezt mondta Daniel atyának: „Tudja, atyám, nekünk meg kell játszanunk magunkat, de az életünk pokol.” Egy évvel ez után a találkozás után AIDS-ben meghalt, és Daniel atya temette el őt. Hasonlóképpen beszélnek azok is, akik a terápiának köszönhetően megszabadultak a homoszexualitástól: „A pokolban voltunk.” A szeretet tehát azt kívánja tőlünk, hogy figyelmeztessük ezeket az embereket: a homoszexuális életmód halálos veszélybe sodor, de a homoideológusok ezt elhallgatják. Bűntény ennek az igazságnak az elhallgatása. Ha a homoszexuális hajlamú emberek elé egy nagyszerű élet hamis perspektíváját tárjuk, az olyan, mintha a dohányzóknak ezt mondanánk: dohányozzatok, hogy egészségesebbek legyetek. Ma már a cigarettákra rá kell írni a figyelmeztetést, hogy károsak az egészségre, és nem lehet őket reklámozni. Így hát paradox helyzet, hogy a törvények engedik a homoszexualitás népszerűsítését, pedig az sokkal károsabb az egészségre nézve.

Homoszexuális pedofília

A következő dolog a homoszexuális pedofília százalékaránya. A különböző országokban elvégzett kutatások kimutatják, hogy a pedofília eseteinek mintegy 40%-a homoszexuális jellegű. Ezt is elhallgatják. Az elmúlt húsz év során az Egyesült Államokban 50 papot és 6000 tornatanárt ítéltek el pedofíliáért. Figyelemre méltó arányok. Melyik csoport jelent hát nagyobb veszélyt? Képletesen azt mondhatnánk, hogy ezer bebörtönzött pedofilból körülbelül 400 homoszexuális és egy pap, aki valószínűleg szintén meleg. Ezért az Egyházban már több mint egy évtizede szigorúan tilos homoszexuális hajlamú férfiakat pappá szentelni. Ez az Egyház bölcsessége és nagysága, mely meg akarja előzni a problémákat.

Az AIDS-járványra vagy a pedofil esetekre vonatkozó adatoknak önmagukban elegendőeknek kellene lenniük ahhoz, hogy bármiféle vitát berekesszenek. Ha van egy csoport, melynek tagjai 60-szor nagyobb valószínűséggel szenvednek AIDS-ben és más nemi betegségekben, mint más csoportok tagjai, és ugyanezen csoport tagjai 40-szer gyakrabban követnek el pedofil bűntetteket, akkor mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez a csoport abnormális, és nem lenne szabad propagálni. Ez a két számadat (60% — AIDS, 40% — pedofília) arra mutat rá, hogy ezeknek az embereknek inkább segíteni kellene, nem pedig az életmódjukat támogatni. Minden hitelt érdemlő kutatás ezt támasztja alá.

Meleg család?

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy vannak olyan homoszexuálisok, és nem is kevesen, akik nem akarják a homoszexuális kapcsolatok legalizálását, sem a gyermekek örökbefogadását, mert tudják, hogy ez milyen következményekkel fog járni. Csak kevesen közülük, főként azok, akik politikai karrierre vágynak, állnak elő bátran az ilyen követelményekkel.

A melegpropaganda azt kürtöli szét, hogy a társadalomban több mint tíz százalék homoszexuális él, akik tartós kapcsolatot akarnak alapítani. Eszerint tehát a regisztrált homoszexuális kapcsolatok hirtelen növekedésére kellene számítanunk, hiszen hosszú évek óta vártak a legalizációra. De ők ezt egyáltalán nem akarják: a homoszexuális házasság csak a propaganda része, mely ezeknek az embereknek a magabiztosságát hivatott növelni. Paradox módon azonban a siker sokszor a vereség kezdete, tehát a homoszexuálisok kiváltságainak kiterjesztése a bukásuk kezdete.

Németországban például már 2001-től érvényben van az a törvény, mely lehetővé teszi a homoszexuális pszeudoházasságok megkötését. És az eredmény? Nem sok ilyen kapcsolat van, mivel a homoszexuális párok számára a szex a legfontosabb. Az összes megkötött házasságból, melyekből végső soron kevés van, csak fél ezrelék homoszexuális jellegű (tehát egy homoszexuális kapcsolatra 2000 heteroszexuális kapcsolat jut). Így hát maguk a homoszexuálisok bizonyítják azt, hogy nincs igényük a regisztrált kapcsolatokra, mert csak az számít nekik, hogy minél több új partnerük legyen.

A homoideológia képviselői be akarták bizonyítani, hogy a melegek ugyanolyanok, mint a heteroszexuálisak, hogy stabil kapcsolatokra, szeretetre és a családi tűzhely melegére vágynak — de valójában ennek pont az ellenkezőjét bizonyították be: hogy csak a szex számít nekik, és az, hogy minél több partnerük legyen.

A társadalmi szerepek felcserélése

A genderideológián belül a társadalmi szerepek erőszakos felcserélését is sürgetik. Mivel a genderideológusok szerint az ember neme csupán társadalmi megegyezésen alapul, rugalmasan megváltoztatható. Tehát a fiúkat arról győzködik, hogy válasszanak tipikusan női foglalkozásokat, a lányokat meg arról, hogy férfias foglalkozást válasszanak. A fiúk legyenek tehát ápolók, óvodai nevelők, tanítók; a lányok pedig mérnökök, bányászok, traktoristák és lakatosok. Azt a nevelési modellt próbálják érvényesíteni, amelyet 30 évvel ezelőtt vezettek be Norvégiában (nem EU-tagország). Amikor a norvégok az évek múltával értékelték a nevelési program eredményeit, megállapították, hogy semmi sem változott: a norvég férfiaknak továbbra is csak a 10%-a választott női foglalkozást, a norvég nőknek is csak 10%-a választott férfiakra jellemző foglalkozást. A természet erősebbnek mutatkozott, mint az ideológia. A kormány elismerte a nevelési program bukását, és felhagyott a finanszírozásával. Tehát akadnak észhez térésre utaló jelek is — mint ahogy az emberi szervezet olykor saját maga legyőzi a rossz betegséget.

Nézzük csak ezt a nyilvánvaló ellentétet: egyrészről azt mondják, hogy az ember neme társadalmi megegyezés kérdése, másrészről meg azt, hogy a homoszexualitást nem lehet megváltoztatni. Világosan láthatjuk, hogy mindkét tézis abszurd, és mindkettőt egyszerre vallani ellentmond a józan észnek.

Keresztény hozzáállás a homoszexuálisokhoz

Ne veszítsük el a reményünket, hogy a kultúránk még fennmaradhat. Ez természetesen nem biztos — hiszen tudjuk, hogy nem egy nagy kultúra pusztult már el többek között épp az erkölcstelenség miatt. Egy nagyon megbízható szociológiai kutatás kimutatta, hogy az erős, életképes kultúra fő tulajdonsága a szexuális téren tapasztalható rend. A kereszténység épp azért hódította meg a világot, és azért terjedt el, mert benne volt a legszilárdabb pozíciója a monogám házasságnak. Ahol rend van szexuális téren, ott könnyebben érhető el a társadalmi rend, és jobban sikerül az új generáció nevelése. Ezzel szemben minél nagyobb az erkölcstelenség, annál rosszabb a családok helyzete, annál sikertelenebb a gyermekek nevelése — ez az összefüggés szociológiailag bizonyított.

A történelmi tények arra mutatnak rá, hogy az erkölcsi hanyatlás mindig a nagy civilizációk bukásához vezetett, és semmilyen garanciánk sincs arra, hogy a mi kultúránk nem fogja ugyanígy végezni. Ezért hirdetnünk kell az igazságot, és le kell lepleznünk a genderideológia hazugságát. De ne feledjük, ezt a hatalmába került emberek iránti szeretetből tegyük, mert ők nagyon szenvednek.

Speciális terápia segítségével lehetséges a homoszexuális hajlam gyógyítása. A homoideológusok különösen is gyűlölik azokat, akik kigyógyultak a homoszexualitásból, mert aláássák az elméletüket a homoszexualitás gyógyíthatatlanságáról. Ez olyan, mintha a beteg szívű betegek nem engednék, hogy az orvosok meggyógyítsák a többieket. Emberek ellen elkövetett bűntett az, ha nem hagyják gyógyulni azt a homoszexuálist, aki gyógyulni akar. De annak ellenére, hogy a homoideológusok ilyen bűnöket követnek el, továbbra is a felebarátaink maradnak. Igyekezzünk mindenkit megmenteni, az ellenségeinket is, igyekezzünk megmenteni a civilizációnkat és a kultúránkat! Tekintsünk rájuk megértően, és igyekezzünk segíteni nekik függőségükben és problémáikban, szeretettel és gondoskodással viseltetve irántuk. Bár támadnak és fenyegetnek minket (olykor még halállal is), a testvéreink maradnak. Ők úgy viszonyulnak hozzánk, mint butácska állatokhoz, de mi a testvéreinknek tartjuk őket, akik ugyanúgy Isten képére és hasonlatosságára lettek megteremtve, és most nagy veszélybe kerültek. Az ellenségek iránti keresztény szeretet legyen a hozzáállásunk alapja.

Isten szeret minden bűnöst. Jézus Krisztus a kereszten minden bűnért a vérét ontotta. Mindannyian örökké fogunk élni — ez biztos. A kérdés azonban az: hol? Három hely van: a mennyország, a pokol és a tisztítótűz, melyekből kettő végleges: a mennyország és a pokol. Keresztényként segítenünk kell másoknak, hogy a mennybe jussanak. Amikor látjuk, hogy az emberek szörnyű és ostoba dolgokat tesznek, hogy úgy beszélnek, mint az ördög (beleértve a politikusokat és az újságírókat is), akkor imádkozzunk értük! Hiszen aki ennyi rosszat tesz és hazudik, az elveszítheti az örök üdvösséget. Ha az életre az örökkévalóság távlatából tekintünk, akkor jobb azok közé tartozni, akiket bántanak, mint azok közé, akik bántanak. Jobb vértanúnak lenni, mint másokat kínozni.

Az önzetlen szeretetben példaképeink lehetnek Szent Teréz anya New York-i nővérei. Amikor a melegek a mélyre süllyednek, és hajléktalanként az utcán végzik, akkor a szeretet misszionáriusai odalépnek hozzájuk, és hasonló módon gondoskodnak róluk, mint a szegényekről Kalkuttában. Magukat áldozzák értük, tiszteletet és szeretetet tanúsítanak irántuk, de sohasem mondják, hogy a homoszexuális életmód jó. Ez talán a keresztény hozzáállás legjobb szintézise: szeretettel és tisztelettel közeledni a homoszexuálisokhoz.

Harcolni kell az igazságért

Napjainkban a tanúi vagyunk annak, hogy a genderideológiát egész nemzetekre kényszerítik rá. De ne adjuk fel! Ávilai Szent Teréz ezt mondogatta: „Ne féljetek, mert Isten és mi mindent megtehetünk és mindent meg tudunk tenni. Amit mi nem tudunk, azt Isten tudja, és amit mi nem tehetünk meg, azt Isten megteheti.” Loyolai Szent Ignác pedig ezt mondta a kegyelem és a természet közti összefüggésről: „Bízz úgy, mintha minden Istentől függne, és tégy úgy, mintha minden tőled függne.” Tehát tégy minél több jót! Istennel biztosak lehetünk a mennyei végső győzelemben, és az igazság majd egész teljességében megmutatkozik, legkésőbb az utolsó ítéletkor.

Minden erőnkből törekedjünk arra, hogy Isten fordítsa el a szerencsétlenséget népeinktől és a jövendő nemzedékektől. Ilyenek voltak a szentek is: semmi sem állította meg őket, olyanok voltak, mint az atomjégtörők, mert Isten kegyelme, maga Isten működött bennük. Mi is lehetünk olyanok, mint ők voltak.