A boldogság arca

Minden ember vágya boldognak és örömtelinek lenni. Senki nem akar megbántott, reményvesztett, függő ember lenni. Ennek ellenére nagyon sokan úgy élik le életüket, mintha elviselhetetlen terhet cipelnének. Általában nagyon kevés ember sugárzik örömtől és boldogságtól. Ennek az az oka, hogy spontán, erőfeszítés nélkül senki sem lehet boldog. Boldogságot csak azok az emberek érhetnek el, akik megértik annak jelentőségét és ismerik a hozzá vezető utat.

A boldogság illúziói

A boldogsághoz vezető út nem könnyű. Akik nem tudják, vagy nem akarják az igazi boldogságot keresni, azok megelégszenek annak utánzásával. Bebeszélk maguknak, hogy a boldogság valami más, mint a… boldogság.

Minden értékes dolgot hamisítanak. Ezért készül annyi drágakő utánzat. A hamis ékszer viselése nem jár drámai következménnyel. Ellenben a boldogság-utánzattal való megelégedés tragédiához vezethet. A boldogtalan emberek boldogságukat egy jobb munkahelyben, egy új autóban, vagy egy felépített villában keresik, vagy a társadalmi létrán egy újabb fok elérésében.

Mások naivitása még nagyobb. Azt hiszik, akkor lesznek boldogok, ha diszkóba járnak, ösztöneiket kielégítik, vagy drogot használnak.

A boldog ember ezektől menekül. Ő tudja, hogy azért boldog, sőt, csak akkor lehet igazán boldog, ha szeret. Az ilyen ember mindennek örül, egészségnek, barátnak, munkahelynek, szakmai előléptetésnek. A szívében dal zeng, észreveszi a réten a százszorszépet, a fentről mosolygó szivárványt.

Annak az embernek, aki nem képes szeretni, semmi nem hoz örömöt. Az ilyen ember folyamatosan betervezi a következő „sikereket”, amelyek – szerinte – boldogságot bitosítanak számára. Ha elképzelései nem válnak valóra, akkor azt gondolja, a „siker” hiánya okozta boldogtalanságát, szerencsétlenségét.

Ellenkező esetben, ha a megálmodott „sikereket” eléri, keserű meglepetéssel fedezi fel, hogy ugyanolyan boldogtalan, mint azelőtt. Ezekután továbbra is mániákus makacssággal beszéli be magának, hogy valami más, és nem a szeretet biztosítja számára a boldogságot.

Boldog emberekkel minden tásadalmi rétegben találkozunk: fiatalok és öregek között, egészségesek és betegek között, szegények és gazdagok között.

Ők sok mindenben különböznek, de van egy közös vonásuk: szeretnek.

Azok, akik boldogtalanok, szintén rendelkeznek egy közös, jellemző vonással: nem akarnak, vagy nem tudnak szeretni. Az eddigi életstílusuk sorozatos csalódásai ellenére önzőek maradnak, tovább bántják magukat és másokat, és nem döntenek a szeretet mellett. Ezek az emberek lehetnek fiatalok, szépek, közismertek, gazdagok, de ezek a jellemzők nem elegendőek a boldogság eléréséhez, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a fiatalság, gazdagság, hírnév nem elegendő az öröm forrásához. Így a pénz sem biztosít boldogságot, de nem is zavar abban, hogy valaki boldog legyen, ha szeretni tud.

Az öröm és a kellemes érzület összetévesztése a legveszedelmesebb út a boldogtalansághoz. Ez két különböző valóság. A kellemes érzet egy általános jelenség, mely minden embernek elérhető. Az igazi öröm magasabb rendű, mivel csak némely ember érheti el. Kellemes érzéshez elegendő lehet, hogy jóllaktunk, kialudtuk magunkat, apró csipkelődést viszonoztunk, vagy valamilyen vágyat kielégítettünk. Minden ember képes az ilyen jellegű viselkedésre, még az is, aki éretlen, pszihikailag zavart, vagy kétségbeesett.

A másik különbség azon alapszik, hogy a kellemesség érzése közvetlenül elérhető, elegendő például egy finom ételért nyúlni, vagy, hogy valaki megöleljen minket. Az öröm nem érhető el ilyen közvetlenül. Az, szereteten, igazságon és felelősségen alapuló élet eredménye. Nincsen öröm szeretet nélkül.

A harmadik különbség az, hogy az öröm tartós, a kellemes érzés viszont gyorsan elmúlik és néha tragédiához vezet.

Ennek az igazságnak szemléltető példáját adják azok az emberek, akik egy kellemes percért megszegik a házassági esküt, vagy előfordul, hogy halálos betegségbe esnek. Ezzel szemben az örömöt még akkor sem veszítjük el, ha komoly nehézségekkel kell megküzdenünk, feltételezve a kitartó szeretetet.

A negyedik különbség abból ered, hogy a kellemes érzelmek keresése, vágyainkat és nemes törekvéseinket semmisítik meg, ami a bűnhöz, a függőséghez, a csalódáshoz vezet. Szabadságunkat ezek felett, a szeretet erősíti. Az örömteli ember képes megvédeni és megvalósítani legszebb ideáit és vágyait.

A kellemes dolgok művelése kellemetlen eredményhez vezet.

Ebből az elgondolásból kiindulva az, aki kellemes érzelmeket keres, öröm helyett kétségbeesést talál. A dráma akkor kezdődik, amikor az ember nem kíván mást, mint valamilyen testi érzelem kielégítését, vagy hangulatának minden áron való javítását. Ilyen emberben eleinte még nem tudatosul a kétségbeesés ténye. Egyre jobban érzi a kényszert és boldogtalan, de ennek ellenére nem javít a viselkedésén.

Csak az, aki tudatosan szeret, annak lehet bátorsága logikus következtetéseket levonni a saját és mások cselekedeteiből.

Merre a boldogsághoz?

A boldogság a szeretet gyümölcse, mely nem születik meg az ember belsejében és külsejében, hanem az egyének találkozásában. Természetesen nem egyszerű találkozásainkról van itt szó, hanem olyan találkozásokról, ahol jelen van az Isten. Ezért a magányosságban senki nem éri el a boldogságot. Senkit nem tehet boldoggá más ember, kizárólag a saját erőfeszítése árán. A boldogság olyan találkozás eredménye, ahol viszonozzák a szeretetünket.

A jelenkor embere erősen vágyódik a boldogságra, akárcsak az előttünk élők. Sajnos manapság sok ember meggondolatlanul áltatja magát különféle elméletekkel, buzdításokkal, horoszkópokkal, képekkel, melyek inkáb eltávolítják őket a boldogságtól. Ilyen emberek segítségképpen menekülnek u.n. „pozitív gondolkodáshoz”, vagyis kellemes illúziókhoz, melynek oka az életük kellemetlen helyzete. Próbálják maguknak bebeszélni, hogy boldogok.

Ilyen alapon a szociológiai kutatások – tudományosnak nevezett – eredményeként kiderült, hogy Európa legboldogabb emberei a svájciak és a skandinávok, ahol a társadalomban a legnagyobb százalékban vannak alkoholisák, drogosok, öngyilkosok, pszihés betegek és elváltak.

A „modern és haladó” ember hallani sem akar arról, hogy létezik egy út, mely igazi boldogsághoz vezet. Az oka ennek az, hogy ez az út nehéz és kevésbé látogatott. Minden időben Krisztus jelenti az utat, mert Ő tanított meg arra az okos szeretetre, mely örömet hoz és melyet ez a világ nem képes nekünk sem adni, sem tőlünk elvenni.

A boldogtalan emberek látványosan képesek mások életét megmérgezni.

Mindent megtesznek annak érdekében, hogy elvegyék mások boldogságát.

Ők nem akarják hogy értékes ajándékaik legyünk, hanem naiv áldozatok, melyet tetszésük szerint manipulálhatnak, azzal a csalóka reménnyel, hogy ez hozza meg számukra a boldogságot. Az ilyen emberek azért boldogtalanok, mert nem tudnak igazán szeretni. Bebeszélik maguknak, hogy azért szenvednek, mert nem szereti őket senki, hogy a munkájuk nem hoz megelégedettséget, hogy ez a világ rosszul van megszervezve és igazságtalan.

A harmadik évezred embere nemcsak a gyengesége és naivitása miatt távolodik el a boldogságtól, hanem azért is, mert sok ember és közösség a cinizmus áldozata. Cinikusok azok, akik szándékosan és hamisan hirdetik a könnyű boldogság illúzióit, felhasználva ehhez a kellemesen csengő szlogeneket : „éljetek szabad életet”, „csináljatok amit akartok”, „vágyaitokat ne nyomjátok el”.

Céljuk, minél több embert a kétségbeeséhez vezetni, mert pontosan tudják, hogy a boldogtalanokat könnyű olyan kényszerhelyzetbe sodorni, aminek eredményeként óriási pénzeket lehet keresni. Az emberi szerencsétlenségen lehet a legtöbbet keresni. A boldogtalan ember mindent megvesz: alkoholt, drogot, nikotint, pornográfiát, prostitúciót, és olyan mérget, mely antikoncepciót okoz, de „orvosság” nevet visel, így nem veszi észre, hogy saját magának kárt okoz…

A boldogság a szeretet gyümölcse, tehát nem függ attól, hogy a világ melyik részén és a törénelem mely pillanatában játszódik le életünk. Függ viszont az egymással találkozó emberek morális érzésétől. A koncentrációs táborok kegyetlen körülményei között élő emberek nagyon szép példákat meséltek el a találkozásokról.

Más szemszögből nézve, vannak primitív találkozások, melyek luxus villákban jönnek létre, az erkölcs „tekintélyei” között. Egy ember sem tudja saját erőből megtanulni azt, a szereteten alapuló találkozást, amely biztosan boldogsághoz vezet. Hiszen senki közülünk nem a szeretet, csak az Isten a szeretet és csak Neki van öröme benne. Mi csak részesei lehetünk az Ő szeretetének és csak olyan mértékben, amilyen mértékben részt veszünk az Ő szeretetében.

A boldog találkozás egyetlen tere saját magaddal és másokkal, nem valamilyen csodálatos hely, vagy kivételesen szerencsés időpont, hanem: Istenben lenni és az ő szeretetében . Nem véletlen, hogy a legerősebb és legmeghatóbb kapcsolatokat az Isten legnagyob barátai alkotják.

A házasok boldogsága

A boldogság nem helytől és időtől függ, hanem a szeretettől, ezért a boldogság a legerősebb kapcsolatokból származik.

Az emberek között rendkívül erős kapocs a házasság és a szülői kapcsolat.

Egymás közelsége nem garantálja automatikusan a boldogságot. A közelség léte megerősíti a bennünket összekapcsoló szeretetet. Ilyen megindokolásból, könnyen örülünk azoknak, akikkel csak ünnepek alkalmával találkozunk és nincs köztünk mély szeretet. Példa erre a fiatal szerelmesek randevúja, akik még nem igazán szeretik egymást és vágyaik keverednek nyugtalan féltékenységgel.

A boldogság csúcspontja az olyan szeretet, melyben két érett ember találkozik. De, ha az ember olyannal áll kapcsolatban, akit nem igazán szeret, a földi élet pokollá válhat. Nem tudni, hogy a halál után pokolba kerül-e az ilyen ember, de az biztos, hogy életében a poklot éli át. Nem véletlen, hogy leggyakrabban a házastársak és rokonok teremtik meg maguknak a földi poklot.

Tehát, semmi nem szerez annyi örömöt, mint a jó kapcsolat a legközelebbi hozzátartozókkal, és semmi nem érint annyira fájdalmasan, mint egy konfliktus a szülőkkel, házastárssal, vagy saját gyermekekkel.

A családi boldogtalanság nem akkor kezdődik, ha valaki veri, vagy megalázza a hozzátartozóit. Az erőszak már akkor kezdődik, amikor valaki már nem szeret, már reggel közömbösen kerüli a családját, amikor nem elég gyakran nyilvánítja ki irántuk érzett aggodalmát, gyengédségét, szeretetét.

A házassági esküben a férfi és a nő nem csak azt vállalja, hogy egy életen át szeretni és tisztelni fogják egymást és gyermekeiket, hanem azt is, hogy nem fogják egymást bántani és kínozni.

A boldogság nem a fizikai közelségtől függ, hanem az átadandó szeretet erejétől és érettségi fokától. Vannak emberek, akik csak azért vannak közel egymáshoz, hogy bántsák egymást. De vannak , akik a szentségben akarnak gyarapodni találkozásukban. Ezért vannak családok, ahol az ember úgy érzi magát mint a mennyben, másokban a családi ház a siralom völgye lesz.

Nagy öröm forrása számomra a szivélyes barátság boldog szülőkkel. Az ilyen családokról regényeket írok, mert nem találok jobb formát, amelyben kifejezésre tudom juttatni a boldogságukat és az örömömet, hogy léteznek olyanok, akik Isten vágyait teljesítik.

Boldogtalan családokból származó emberek meghatódva olvassák ezeket a regényeket, többször is arra gondolva, hogy ez irodalmi fikció. Azonban azok, akik boldog családban élnek, biztosak benne, hogy igazi szereplőket mutatok be, mint ahogy biztosak abban, hogy létezik levegő, ami belélegeznek.

Nem véletlen, hogy Isten „beleszól” férfi és nő legintimebb kapcsolatába, mert Ő tudja, hogy saját, korlátolt lehetőségeinkkel és bölcsességünkkel csak olyan kapcsolatokat tudunk kitalálni, melyek hasonlítanak a népszerű televízió sorozatokhoz és amelyek bántalmakhoz, csalódásokhoz vezetnek. Cinikus és boldogtalan emberek rögeszmés makacssággal állandóan ajánlják nekünk a kis „szerelmeket”, melyek hűtlenséget, terméketlenséget és felelőtlenséget hoznak.

Ugyanakkor Isten felkínálja a házastársaknak a hűséget, a megszakíthatatlan szerelmet, mely meglepő örömet hoz. Ilyen különleges szeretettel csak az tud szeretni, aki közel van az Isten szeretetéhez. Közülünk senki nem képes saját erejéből véghezvinni az isteni terveket, ha távol tartja magát a Szerzőtől.

Nem minden kapcsolat vezet boldogsághoz, férfi és nő között. Az örömhöz vezető út csakis olyan kapcsolatból lesz, amit az Isten javasol.

A házasság szentsége a legmagasabb minőségű szerelmen alapszik. Isten sohasem sugall nekünk olyant, ami kevesebbet ér. Ott, ahol a minőségi szerelem megjelenik, ott jelenik meg a legmagasabb minőségű boldogság is. Ahol a házastársak szeretik egymást és érzik Isten iránti szeretetüket is, ott majdnem minden örömet szerez nekik. A mindennapi kötelezettségek vállalása nem okoz nehézséget. Örömteli kiváltságnak tekintik az otthoni munkát, a gyermeknevelést, a szakmai tevékenykedést , a szerelem hálás elfogadásának bizonyítékaként. Annak számára, aki szeret, nem teher semmi.

2006. május 27-én a krakkói Ifjúsági Találkozón, XVI. Benedek pápa a családon belüli szeretetvágyról beszélt: „Minden ember szívében ott rejtőzik a család iránti vágy, melyben a szeretet a mindennapi kenyér. Olyan család, amely büszkeséggel tölt el bennünket, melyet soha nem kell szégyelünk. Ez a szomjúság nem más mint a teljes, boldog, sikeres élet utáni vágy.”

Mostanában sokat beszélünk a házasság válságáról. Mégsem a házasság van válságban, mert senki közülünk nem talál csodálatosabb kapcsolatot, mint a házasságon belüli szülői kötelék, úgy, ahogy az Isten számunkra elgondolta.

A válságot csak azok az emberek élik meg, akik házasságot kötnek, mielőtt felnőnének a hűséges, áldozatos szerelemhez.

Hasonlítani lehet ezt a dolgot az utak építéséhez,hiszen az utak megkönnyítik azokkal az emberekkel való találkozást, akiket szeretünk. Nincsenek káros utcák, de egyes utak, melyeket megteszünk, veszélyesek lehetnek. De ez nem az utak problémája, hanem az emberé.

Hasonlóan működik a házasság; ha érett, boldog emberek kötik, együtt boldogok, de, ha éretlen, nem igazán boldog emberek kötnek házasságot , a kapcsolatuk nagy szenvedés forrása lesz. Nem a szereteten alapuló együttléti forma veszélyezteti a házasság boldogságát.

Jelenlegi médiumok uralkodó kultúr trendjei naiv életre való ötleteket javasolnak nekünk. Vannak, akik azt az esztelenséget követik, hogy „ szerelmet” vallanak egymásnak, de egyúttal „szabad” kapcsolatban maradnak. Nem zavarja őket az sem, hogy ellentétes fogalmakat használnak, ami minden vizsgán bukáshoz vezetne. Ez olyan, mintha megfogadnák maguknak, hogy száraz vizet isznak, vagy kocka kerekű járművön utaznak…

Naiv emberek kijelentéseiben minden ostobaság leheséges, még az az állítás is, hogy szerelemben élők kapcsolatát el lehet vágni és tovább élni mint jó barátok.

Az Egyház nem ismeri el a válást. Nem azért, mintha meg akarna valakit is akadályozni abban, hogy „új boldogságot” találjon egy új személlyel, hanem, mert komolyan veszi azt az embert, aki házassági esküt tett le. Az Egyház senkiben nem táplálhat olyan reményt, hogy boldog lehet akkor is, ha a teljes tudatával és kényszer nélkül tett , szerelmi esküjét megszegi.

A szerelem a legerősebb kapcsolat, amely a világegyetemben létezik. Ez a kapcsolat erősebb az emberi gyengeségeknél, még a halálnál is, mert a halál múlandó, a szerelem pedig örök.

A házasságok és családok boldogságát drámai módon veszélyezteti az egyre szélesedő halál kultúrája. Tartós házasság és boldog család a halál közvetlen ellentéte.

Nagy veszélyt jelent a szerelem keresése olyasmivel, ami nem szerelem, vagyis a szerelemtől elszakított szexuális együttlét a tolerancia jegyében.

Érdemes megfigyelni hogy a Szentírásban egyáltalán nem szerepelnek azok a szavak, hogy „tolerancia”, „akceptálás”, mert a Biblia a boldogsághoz vezető valós utat mutatja meg. Ez az út a szerelem és igazság, vagyis az igaz szerelem.

Az emberi boldogság gyökeres veszélye, amikor meglopják a házasságot, vagyis a szentségtörés. Egy szent kötelék meglopásáról van itt szó, mely Isten szándéka szerint a házasságot jelenti. Annak helyettesítése kettejük egoizmusával, vagy egyik fél fölényeskedésével.

A házasság meglopása akkor is előfordul, amikor valaki alattomosan, szélhámosan, kijátszással, vagy kikönyörögve rákényszeríti a másik embert a házassági eskü megtételére – ő pedig nem akar, vagy nem tud az eskünek eleget tenni.

Lopással boldogságot nem lehet építeni, még kevésbé a szerelmi eskü lopásával.

(folytatjuk) Mark atya