Szent Fausztina küldetése az volt, hogy emlékeztesse az embereket Isten emberek iránti irgalmas szeretetére, és megtanítsa az Isteni Irgalmasság kultuszának új formáit. Jézus Urunk számtalanszor küldte őt haldokló betegekhez: hiszen amikor az irgalmasság rózsafüzérét haldoklók mellett mondják el, mérséklődik Isten haragja és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket.
(Napló, 811)
Az Önök lapjában megjelent tanúságtételnek köszönhetően (rózsafüzérrel búcsúztattam el nagymamámat) tudtam meg, milyen ereje van a haldokló mellett az Isteni Irgalmassághoz elimádkozott rózsafüzérnek, és hogy az Úr Jézus megadja a kegyelmet, hogy a haldokló mellett lehessünk, amennyiben ezt kérjük tőle. Az említett tanúságtételnek köszönhetően édesanyámmal együtt jómagam is kértem az Úr Jézus kegyelmét, hogy ott lehessünk haldokló nagymamám mellett halála órájában, és el tudjuk mondani mellette az Isten Irgalmasságához intézett rózsafüzért.
Nagymamám, Genevieve, 2004. de cember 13-án hunyt el. Nagy tisztelője volt az Isteni Irgalmasságnak és a Mindenkor Segítő Szűz Máriának. Mindig 15 órakor mondta el az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét az egész családdal együtt. Az utolsó 9 hónapot fekve töltötte, nagyon nehéz állapotban. Környezetével már nem tudta tartani a kapcsolatot; bármelyik pillanatban visszatérhetett az Atyához. Édesanyámmal képtelenek voltunk előre látni, hogy mikor következhet be a halála.
A múlt év decemberében éppen 13-án lett volna elintéznivalóm egy másik városban. Máig nem tudom, hogyan történt, hogy mégis otthon maradtam. Édesanyámmal rendet akartunk rakni otthon. Egyszerre úgy éreztük, hogy még mielőtt belefognánk a munkába, imádkoznunk kell a nagymamám mellett. Édesanyám meggyújtotta a szentelt gyertyát, szentelt vízzel megáldotta a lakást és elkezdtük imádkozni az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét. A rózsafüzér felénél tartottunk, amikor nagymamám kinyitotta a szemét, felnézett és csendben és nyugodtan egy utolsót sóhajtott. Mi pedig folytattuk az imát a halott mellett. Ekkor értettük meg, hogy Jézus Urunk meghallgatta korábbi kérésünket. Megrendítő élmény volt ez számunkra édesanyámmal, hiszen előtte sosem voltunk haldokló ember mellett. Megadatott nekünk, hogy tanúi lehessünk az eltávozás e rövid pillanatának, amelyet könnyen el is szalaszthattunk volna. Az Irgalmas Jézus nagy kegyelme volt ez számunkra, amelyért nagyon hálásak vagyunk neki.
Az Úr Jézus mondta: „Mondom nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7, 7). „Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.” (Jn 16, 23)
Marta és anyukája